A fesztiválok bájos életszerűsége abban rejlik, hogy mindenki más céllal érkezik és mindenkit egyénre szabott hatások érnek, amelyeket aztán vérmérséklete és állapota szerint kezelhet. Belépéskor fizetni kell, és érdemes félretenni a nyafkaságot, az előítéleteket és a rugalmatlanságot. A fesztiválok kényelmetlenek, sokszínűek és kiszámíthatatlanok. Kitartással, toleranciával és egy kis szerencsével azonban még pozitív élményeket is szerezhetünk.
A magunk részéről – tudván, hogy hol vagyunk és mi céllal érkeztünk - nem voltunk nyafkák, ezért félretettük lelkünk higiéniás és fogyasztóvédelmi szempontokat sürgető felét, mikor a négy órás autóút után végre megérkeztünk az EFOTT-ra. Rugalmasságból már kevésbé voltunk felkészülve. Mikor a helyszínen, ráadásul a belépő megvásárlása után (az infó-cetli a pénztáros bódé melletti kerítésre tűzve árválkodott) értesültünk róla, hogy a beígért Junior Kelly-n kívül a Burro Banton is elmarad, lefelé görbült bátor mosolyunk. Aztán megtudtuk, hogy az olasz Hi-Powa Sound System is otthonmaradt, és jobb híján már csak vigyorogtunk újra. A szombati jegy árát megpróbáltuk visszakérni, hiszen az ember magának is tartozik. Az eredményt minden honfitárs sejtheti.
Egyetlen reményünk, hogy a befektetett energia és pénz még megtérülhet I Wayne maradt, már csak ki kellett deríteni, hogy a koncert vajon az EFOTT honlapján látott, a telefonos infóvonalon hallott, vagy pedig a nyomtatott programban olvasható időpontban kezdődik.