"Az esztétikum alaptermészete hedonisztikus,
 a művészet pedig autonóm és amorális,
éppen ezért legmegfelelőbb kifejezési módja az irónia és a cinizmus" (Oscar Wilde)

"There's something wrong with the world today..." (Aerosmith)


A huszadik század végén létezett egy fura médiaformátum, ami az internet terjedésével hamar életét veszítette. Úgy hívták CD-ROM, és boltokban árulták mindenféle tartalommal. Ebben az időben a budapesti Roczkov stúdió művészeti csoport kiadott egy ilyen lemezt, Das Anatomische Theater: The simultaneous games of the 20th century címmel. A korong egyfajta interaktív játék volt a huszadik század első harmadának kulisszái között szigorúan dadaista felfogásban. Milorad Krstic festőművész agresszív és nihilista rekviemet készített a csődöt mondott társadalomért, anatómiai pontossággal boncolta fel az uralkodó eszméket és művészeti irányzatokat. Most brutálisan őszinte, mégis üdítően humoros művészkönyvben folytatta a munkát. 


Kattintós cédének is nevezhetnénk CD-ROM műfaját, hiszen úgy működött, mint a hipertext őseként ismert lapozgatós kalandregény. Segítségével ki-be járhattunk a XX-ik század horrorkapuin. Az 1800-as évek végére jellemző klasszicista nyugalom, a pozitív közhangulat véres tombolásba fordult: Freud pszichoanalízise, a fasizmus, a dada és az expresszionizmus, a szürrealizmus és a futurizmus százada köszöntött be, és feltárta az emberi természetet a maga zsigeri valóságában. "Miért nézzünk vissza?" - kérdezi F.T. Marinetti, az olasz fasizálódás lelkes támogatója futurista manifesztjében - "Csak a háború tisztíthatja meg a világot"


A század történelmét 1933-ig követő CD-ROM további két résszel együtt alkotott volna trilógiát, ezek azonban sosem készültek el. Helyettük most vaskos művészkönyvet adott ki a Roczkov stúdió, melyben a XX-ik század minden évéhez szubjektív festmény készült. Milorad Krstic ismét szikét ragadott és rostonként fejti tovább a boncasztalon kiterítve fekvő elmúlt századot. A Das Anatomische Theater könyvváltozata szubjektív képek sorozata magyarázat nélkül. Ahogy közeledünk az ezredfordulóhoz, az évekhez a szerző személyes élményei is kapcsolódnak, számos esetben alig érthető asszociációkkal. A végére érve mégis összeáll a kórkép, a szigorú rendben elhelyezett formalinos üvegekben a huszadik század testrészei lebegnek.


A DAT brutálisan őszinte, mégis üdítően humoros olvasmány azoknak, akiket bosszant az álszent ciráda és az olcsó sallang, akik szeretik nevükön nevezni a dolgokat, ismerik a kort, amiben élnek, és sosem tudtak nevetni Maksa Zoltán poénjain.