"It must be hard to be a model, because you'd want to be like the photograph of you, and you can't ever look that way. And so you start to copy the photograph" - Andy Warhol

Két éven át készített portrékat Eva és Franco Mattes a Second Life-ban. Igen, furcsamód portrénak nevezik a felvételeket screenshot helyett, a képeken ugyanis a virtuális univerzum legszexibb lakóit láthatjuk a hagyományos glamourfotózás szabályai szerint megörökítve.

A projekt 2007-es, de azért érdekes: Andy Warhol alternatív valóságait idézi állítólag, meg a ma már kissé ódivatúnak ható "virtuális identitás vs. valóság" problémakört feszegeti. A fizikai kiállítási térben megjelenő virtuális nyomatok provokatív módon gerjesztenek vitát arról: mit is nevezünk valóságnak egyáltalán. So 2007!

Érdekes egyébként, hogy szintén két éve, a negyvenéves Rolling Stone magazinnak interjút adó William Gibson is az online-offline határok elmosódásáról beszélt. Azt mondta:

"Amit az unokáink leginkább furcsának találnak majd a gondolkodásunkban, az a digitális és a valós világ állandó megkülönböztetésére tett erőfeszítésünk. A jövőben ez gyakorlatilag lehetetlen lesz. A cyberspace és a "nem-cyberspace" közti különbség elképzelhetetlen lesz. Amikor 1984-ben megírtam a Neurománc című könyvemet, a cyberspace már létező fogalom volt, igaz csak néhány beavatott számára, és ők sem az összes idejüket töltötték a virtuális térben. Ma a hálózat sokkal több ember számára elérhető, és csak akkor vagyunk offline egy időre, amikor olyan helyre tévedünk, ahol nincs wi-fi.

Az állandó lefedettség világában nem tudjuk majd, mikor vagyunk online és mikor nem. Általában persze online leszünk, egyfajta vegyes realitás állapotában. Csak akkor jut majd el a tudatunkig mindez, ha valami elromlik, és hirtelen megszakad az összeköttetés"

Nem tudjuk Önök hogy vannak vele, de mi már egy ideje ebben a "vegyes realitásban" élünk. És valóban: nem tudjuk pontosan, mikor vagyunk online és mikor nem (a 3G lefedettség ingadozása miatt).