Feature of the day

OSX Snow Leopard: működik az eject!

Ennek megünneplésére rögtön új ikont is kapott az alkalmazás. Ugye, mennyivel megbízhatóbban eject-el egy fém hatású gomb?

 

razo | 2009.09.18. 17:07 | link | Komment | Megosztom

geek mac

Buksi ugrik, gumicsont!

Szeptember 15-én, kedden nyilvánosságra kellett hozni minden olyan vezető tisztségviselő pénzbeli juttatását, aki állami cégnél dolgozik. A kormányrendelet szerint minden cégnek a saját honlapján kellett publikálnia az adatokat.

Na egy budapesti szerkesztőségben ilyenkor a következő történik: a politikai rovatvezető szemében különös, perverz fények villannak, miközben teljes beosztotti állományát a céges honlapokra uszítja. A feladat: nyomogatni kell a refresh gombot, amíg meg nem jelenik a várva várt információ: a felső vezető havi illetménye say: bruttó 3 millió forint.

Mennyi? Sikít fel az olvasó, amikor a cikket látja, kattint és olvas, ahogy kell. Utána irány a kocsma, maradt még egy tízezres a hónapra, ezt meg kell beszélni.

Hát ezen a gumicsonton csámcsog most Magyarország. Az emberek erről beszélnek, meg arról, hogy Bódi Guszti infarktusánál 45 percet késett a mentő. Nem mondanánk éppen, hogy a problémák gyökerénél járnánk, ujjunk az ütőéren pihen.

Az állami cégek fizetéslistájának nyilvánosságra hozatala igazi átlátszó porhintés, ráadásul széllel szemben, finoman szólva. Mégis: az emberek nyelik, mint a kisangyal. Amikor a négyes metró költségvetéséből Kína Mars-expedíciót szervezne (grátisz holdraszállással), a Margit-híd az eredeti összeg duplájába, az autópályák sokszorosába kerülnek, és lassan már tíz éve találgatjuk, kicsoda Josip Tot, húsz éve meg, hogy mi történt pontosan az olajbizottsági üléseken, nos akkor nehezen állíthatnánk: most az országot megbénító korrupció úgymond melegágyát találtuk meg egy bűzös bűnbarlang legmélyén, és hah - bőrszíjakba öltözött állami cégvezetők borotválják egymás bajuszát rajta.

A nyilvánosságra hozott információnak konkrétan nincs hírértéke. Arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy a kormány seggbe rúgja vele saját magát, meg hogy a hírt címlapon üvöltő portálok szegénységi bizonyítványt állítsanak ki magukról. A döntéshozók valahogy így gondolkodhattak: "Gyűrűzik a végkielégítés-botrány? Elő az állami fizetésekkel! Lesz itt fegyelem meg rend, meg transzparencia!" - ennyi. Tényleg azt gondolták, hogy senki sem kérdezi majd meg, hogy ki utalja ezeket a fizukat? Ki a hibás: aki adja, vagy aki elfogadja? Kit bíztunk mi meg azzal, hogy gazdálkodjon a pénzünkkel, a BKV-t? Fenét: az államot!

Nahát, már mi is erről beszélünk, pedig: a havi 3 milla bruttó annyira nevetséges, a valódi lopásokhoz képest, de tényleg.  

razo | 2009.09.16. 17:06 | link | 4 komment | Megosztom

politika

Bréking: Ernő még Önnél is szerencsétlenebb!

Egyvalamit nagyon jól tudunk csinálni mi, magyarok. Magasról lenézni azokat, akik még nálunk is mélyebbre süllyedtek a kakagödörbe. Igaz, Európában már nem nagyon találunk ilyen társaságot. Komoly nemzeti trauma is volt, amikor rádöbbentünk: sem a románokat, sem a jugoszlávokat nem lehet lecsehszlovákozni többé, hogy a csehszlovákokról ne is beszéljünk.

Itthon kell hát keresnünk valakiket, akik még nálunk is szerencsétlenebbek, ráadásul hülye egyenruhában is járnak, hogy messziről is látni lehessen rajtuk mekkora lúzerek, és mi mennyivel jobb fejek (ügyesebbek, talpraesettebbek, jobb szagúak) vagyunk náluk.

Na, melyik az a dolgozó, akivel csaknem mindenki rendszeresen találkozik, üzleti kapcsolatba kerül, kommunikál és közben alkalma adódik egy jó nagyot rúgni belé, mert szerencsétlen úgysem tehet semmit ellenünk? A postás? Nem, ő ellophatja a csomagunkat. A kukások? Dehogy, ők bekenhetik szarral a lépcsőházunkat. Naná, hogy a gyorséttermi alkalmazottak azok (ők elvileg beleköphtnek a hamburgerbe, de úgysem merik, mert ha kiderül, felnyomjuk őket, balhét csapunk, audikulccsal verjük be a fejüket a kis köcsögöknek).

Ismerkedjenek meg Ernővel, a Legszerencsétlenebb Gyorséttermi Alaklmazottal. Csórikám akkora balfék, hogy a menü árát is elrontotta, meg milyen a haja is már! Nenézzé, mit nézel! Röhögjük ki a barmot együtt, miközben legközelebb hamburgert vásárolunk a Burger Kingben, mi, akiknek jobb fodrászunk van mint Ernőnek, és használunk aftershavet is (Old Spice). Az ügynökségnek pedig gratuáljunk együtt a társadalomépítő ötletért!

razo | 2009.09.10. 11:36 | link | 12 komment | Megosztom

reklám

A város legnyugisabb munkahelye

A Margit híd gyalogos járdáján átkelni elmebaj, főleg csúcsforgalomban. Gyalogosok, robogósok, kismamák, fotózkodó turisták, és kihúzós pórázon futtatott kutyák nehezítik a szabálytalanul közlekedő kerékpáros életét. Legrosszabbak a kutyások. Úgy próbálnak ledönteni, mint Ewok kommandó a lépegetőket: körbefutnak párszor, hogy mire észbe kap az ember, három méternyi vékony, de szupererős fojtózsinór tekeredjen szorosan a lába köré.  

Egyszer megtörtént, hogy a póráz másik végén álltam. Tél volt ráadásul, és a Jókai téren sétáltattunk éppen, amikor nemezes szőrű pulink terelni kezdett. Először óvatosan hátulról megközelített egy, a jeges díszköveken bőrtalpú cipőben egyensúlyozó hivatali dolgozót, majd közvetlenül mögé érve hirtelen nekilódult, és négyszer körbe futott a lába körül. Én persze azonnal felmértem a helyzet súlyosságát, és azonos irányú körzésbe kezdtem loholva - Jó napot kívánokelézést...! - nehogy hurokba szoruljon szerencsétlen, és végzetes baleset történjen. Persze az lett, hogy én csúsztam el a jégen, minek következtében a mentőakcióból szabályos becsúszó szerelés kerekedett, centikkel vétve el az irodista bokáját. Pontosan emlékszem milyen arcot vágott.

A Margit-hídon még veszélyesebb a helyzet, ott felborulva úgy tarolnánk, mint egy tekegolyó, és erre valószínüleg még a felújítási munkálatok legszerencsésebben lapot húzott dolgozója is felfigyelne a Duna közepéről.

Miközben a legtöbb munkás olvadt szurokkal, féltonnás síndarabokkal, betonmaróval és légkalapáccsal szarakodik, meg bűzös füstben vasat kalapál, van egy kolléga, aki egész nap a vízen sütkérezik, az is lehet, hogy néha kidob egy úszós zsebpecát próba-szerencse alapon, meg bedob pár sört a meleg miatt. Vélhetően azt figyeli, mikor szakad a híd (mást nem nagyon láthat ebből a távolságból), közben pedig a Bolgárurat hallgatja. Lehet, hogy van nála egy walkietalkie, és amikor a rozsdás fémszerkezet gerince megreped, azon jelez a többieknek. Mondjuk, akkor már nyilván késő lesz.

razo | 2009.09.10. 08:50 | link | 5 komment | Megosztom

budapest

Holtsáv

Egy ideje újra bicikivel járok dolgozni, ráadásul viszonylag nagy távolságot teszek meg minden nap kétszer, Budáról Pestre, és vissza. Kedvenc szórakozásommá vált a csúcsforgalom szándékos kijátszása úgy, hogy átcsusszanok a piroson, és utcahossznyit verek a kocsisorra. Persze amikor összefüggő, lámpától-lámpáig dugóban megy az ember akkor az ilyen okosság lehetetlen, polgárinak mondható forgalomban azonban remek kaland.

Mögöttem az autók megállnak a lámpánál, előttem felszabadul a pálya, lehet szlalomozni a sávfelfestések között. Először azt terveztem, hogy egy nagy csomó ilyen fotót készítek iPhone-nal a meghódított szakaszokról, de aztán rájöttem, hogy csak kicsit kell kerülnöm ahhoz, hogy szinte végig bicikliúton mehessek, nincs több körút.

A sorozat két fényképig jutott, viszont ha már posztolom őket, leírom gyorsan mit fedeztem fel még, mióta megint sokat bringázom a városban: teljesen elentmond a budapesti közlekedési kultúráról kialakult, empirikus úton szerzett tapasztalataimnak, de az autósok olyan előzékenyek, mintha terhes kismama lennék a villamoson, vagy legalábbis árpádsávos kondenzcsíkot húznék magam után. Amikor a kocsisorok között török előre, például félrehúzódnak. Mondom: "köszönöm", mondják: "szívesen". Még ilyet! Na mindegy, azért nem fogom elbízni magam, különben nagyon gyorsan halott optimista leszek.  

razo | 2009.08.28. 15:58 | link | 26 komment | Megosztom

budapest

Hetven felett is jól megmondja a káromkodós Twitter-papa

Nagymama épp kimondja

Talán emlékszik valaki kedvenc nagymamás blogunkra, posztoltunk is korábban Old Grandma Hardcore kalandjairól. A blogot az unoka írja, OGHC pedig masszívan szolgáltatja a humorforrást: mocskosul káromkodik és videojáték-függő.
"Grandma's bypass surgery was February 16th. It's now almost May and and the first glimmer of normalcy is creeping into Grandma's overstressed life in the form of getting utterly pissed off at Professional Mode in Resident Evil 5 on her 360."Számtalan fotó és videó bizonyítja, hogy az utóbbi hónapokban komoly szívműtéten átesett nagyi mindemellett rendkívül tehetséges játékos, annyira, hogy sorozata van az MTV Games-en, írt róla a Slashdot, a Joystiq és a Kotaku, valamint ingyen kapja a játékokat és a konzolokat is a gyártótól.

Viszonylag sokáig kellett várni arra, hogy az interneten megjelenjen Grandma lelki társa. A 73 éves öregúr (fent) egy hónapja bukkant fel a Twitteren, az accountot 28 éves fia vezeti, és máris több mint 100 ezer követőjük van. A shitmydadsays kizárólag azokból a 140 karakter alatti beszólásokból áll, amiket a fater ont magából lépten-nyomon. Mindegyik zseniális, ez például akár egy Tarantino filmben is szerepelhetne:

"Your mother made a batch of meatballs last night. Some are for you, some are for me, but more are for me. Remember that. More. Me."

Talán össze kéne hozni a két derék öreget.

 

razo | 2009.08.27. 14:27 | link | 3 komment | Megosztom

Top 12 óra: megtelt a Föld!

Ha igazán jóízűen, könnyezve szeretnénk nevetni egy fárasztó munkanap végén, akkor a Hírkereső linkpoolját nézegetjük. Kattintani gyakorlatilag nem érdemes, a címek olvasása tökéletesen elegendő ahhoz, hogy felhőtlen másodperceink legyenek indulás előtt.

A Hírkereső persze olyan, mint a szifonozás, az ember gyorsan megcsömörlik és valami tartalmasabbat keres inkább. Íme aktuális best of listánk az oldalon sorakozó címekből:

5. - Szenzáció! UFO-t találtak Mexikóban!

4. - Félpucéran pancsolt a rémmé plasztikázott sztár - Ijesztő fo...

3. - Apró trükk a bugyiban

2. - Felejtsük el a kenyeret, van jobb is

Első helyezettünk megérdemel egy korrekt hiperhivatkozást is. A szerző Zimányi István, az IT Business Online munkatársa:

1. - Megtelt a Föld!

razo | 2009.08.26. 21:21 | link | 2 komment | Megosztom

média.hu

Off: gyilkos elmék

Update: "Köztudott, hogy egy sikertörténet végéhez ért a rendőrség" - kezdte a romák elleni támadások feltételezett elkövetőinek elfogásáról tartott sajtótájékoztatóját Házi István vezérőrnagy" - áll az Index cikkében.

Sikertörténet? Hat halottal? OMFG, és ez a rendőr holnap is dolgozni fog?

---

Amikor olvastuk, hogy elfogták az országot rettegésben tartó romagyilkosság-sorozat feltételezett elkövetőit, és már a letartóztatásnál nyilvánvalóvá vált, hogy elvetemült neonáci vadállatokról van szó, akkor arra gondoltunk, most megállhat a nácizmus felé menetelő magyar társadalom, mert:

- kiderült, hogy rasszista indíttatásból követték el a gyilkosságokat

- így elkussolhatnak azok, akik szerint "csak a romák ölik egymást" 

- sőt: sokan lehetnek, akik elborzadnak és önvizsgálatot tartanak látva, hova vezet a szaloncigányozásból indult, majd egyre hevesebb gyűlöletkeltésbe, gárdába és jobbikba torkollott rasszizmus, fideszes politikai támogatással, emeszpés hisztériakampánnyal együtt.

Még lehet, hogy így lesz, csak hétfő reggel van. Még senki sem állít semmit, csak vélelmez és gyanúsít. Vihar előtti csend: használjuk ki a pillanatot, legyünk naív bárdok és énekeljük meg a magyar társadalom Nagy Lelkiismereti Válságát, a sorozatgyilkosság tetteseinek elfogása után következő Nemzeti Szembenézést, amikortól Magyarországon kiközösítik a rasszistákat, iskoláztatják, befogadják a roma gyerekeket, kiemelik és gondozzák a tehetségeket, hogy húsz év múlva nyoma se legyen ebben az országban a nemzeti hisztériának, kirekesztésnek és náci gyűlöletnek.

Oké, ennyi volt. Most nézzük a tényeket: nem lesz itt semmilyen szembenézés, összefogás, vagy lelkifurdalás. A hétvégi, szentendrei náci happening sikere arról tanúskodik, hogy a gyilkosok kézrekerítése nem rengeti meg a magyar nemzet fundamentumát, a hatóságok legfeljebb a túlburjánzó vadhajtásokat nyesegetik le (a többségi demokrácia védelmében) a futógyomként növekvő nácizmusról, így erősítve a törzset.

A heti hírek között fontosabb lesz, hogy a hibbant Fico miket szólt be Sólyomnak, miközben természetesen figyelmen kívül hagyják majd a tényt, hogy Ficót a sors küldte nekünk, hogy tanuljunk a példájából, hogyan lehet akár az Euro övezet tagjaként is egy másik EU országgal szemben nemzetiségi gyűlöletet szítani és ezzel kigolyózni magát az összes olyan európai klubból, ahol nem az asztal alatt kunyeráló kutyákba törlik disznózsíros kezüket a vendégek.

Volt egy fotó az Index cikkében, ami Sólyom Lászlót ábrázolta a két Komárom között húzódó Duna hídon, cipőorrával az államhatár csíkján, vele szemben a túloldalon a révkomáromi polgármester asszonnyal. Farkasszemet néznek, Sólyom sírásra görbülő szájjal, a polgármester asszony hivatalos-szomorúan, mint aki épp lakáshitel-beadványt utasít vissza, mert a kérvényező j-vel írta benne, hogy konstrukció. Ha legközelebb újra kiadják Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című tanulmánykötetét, ezt a fotót kell tenni címlapra. 

Szóval szembenézés: nem nagyon lehet feldolgozni ami történt, de talán ez az utolsó alkalom arra, hogy azok, akik legalább kettőig képesek elszámolni a nemzetinek csúfolt zombiseregben, azt mondják, most volt elég. Mert ha ezt benyeljük, nincs több határ.

Hogy zúg megint, hogy "nemzet!" és "magyar!"
és mennyire megint csupán - zsivaj,
árverések hang-dühével tele,
mennyire csak a nagy száj ereje
s a még nagyobbé! mely épp így - kiáltva -
árulja el, hogy szóra egyre gyáva. - Illyés Gyula

razo | 2009.08.24. 11:02 | link | 5 komment | Megosztom

politika off

Ha Billnek ilyen kardja lett volna

biztosan másképp alakul a film vége. Ez a katana ugyanis szénszálrostokból készült a Pirela Blade Design műhelyében, szuperkönnyű és halálos. Mindössze hét darabot gyártottak belőle, és természetesen már mind gazdára talált. Ilyenkor kell személyesen ellátogatni a sushikonyhának álcázott családi vállalathoz, és addig bűvészkedni az evőpálcákkal, míg a tulajdonosnak végre leesik, hogy magányos hősök vagyunk, akik egy végső leszámoláshoz keresik a világ legjobb fegyverét.

Kések, szekercék és ajándéktollak találhatók még a cég raktárában, csupa egyedi, vagy limitált szériás darab. Ezekben a tárgyakban forma és funkció abszolút találkozik, nem kristálykoponyás fantasy tőrökről, vagy vállalkozó szamurájkardokról van szó. Főgonoszok és főhősök szoktak ilyesmivel küzdeni a film végén: minden darab tökéletesen megkomponált designremek. Pacifistaként persze mi azért félnénk egy kicsit kézbe venni ilyesmit, vitrinben azonban szívesen nézegetnénk a Pirela pengéket. Aztán éjszaka, amikor senki sem lát, bárgyú vigyorral pucolnánk velük krumplit a másnapi ebédhez.

razo | 2009.08.20. 16:48 | link | Komment | Megosztom

design

Home: armageddon reality HD-ben

David Attenborough sorozataiban még a gepárdos jelenet volt a legfeszültebb, amit a gazella végül sosem élt túl. A legújabb, HD természetfilmek azonban már korántsem a Földön élő flóra és fauna látványos diverzitását ünneplik. Látleletet adnak inkább bolygónk utolsó évtizedeiről a várható armageddon előtt.

Természetfilmen parázni ma teljesen normálisnak számít. A klasszikus chill-out hatás helyett aggódva figyeljük a zsugorodó korallzátonyokat, a kihalással fenyegetett jegesmedvéket, és az olvadó jégsapkát a sarkvidéken. A mai természetfilmek új minőséget adnak a reality műfajának, miközben a közelgő világégés egyre nyilvánvalóbb előjeleit dokumentálják.         

Így volt ez a BBC legendás Earth sorozatában, és ezt a dramaturgiát követi az idén készült, Home című szuperprodukció is, amit a hosszú hétvége valamelyik afterpartijához ajánlunk. Yann-Arthus Bertrand és Luc Besson filmje azt mutatja meg, hogyan borította fel a mindössze 200,000 éves Homo Sapiens a bolygó élővilágának évmilliók alatt kialakult, tökéletes egyensúlyban működő körforgását amikor bányászni, gazdálkodni és iparosodni kezdett, tekintet nélkül a környezet fenntarthatóságára.

 

A filmnek kimondottan jót tesz, hogy nem amerikai. Kevesebb demagógia és Hollywood-i nagyotmondás van benne, helyette elképesztő felvételek és meggyőző adatok továbbítják az üzenetet: ha nem változtatunk, akkor kb. 20 évünk maradt, mielőtt klímamenekültek milliói szállásért kopogtatnak az ajtóinkon.

A Home-nak érdekes aktualitást ad, a könnyű, nyárvégi parázgatást pedig még kényelmetlenebbé teszi az SG.hu-n megjelent mai cikk. Norvégiától északra, az olvadás miatt szivárogni kezdett az évmilliók óta jég alatt nyugvó, hatalmas mennyiségű metángáz, ami sokkal hatékonyabban idéz elő üvegház hatást, mint szén-dioxid.

Nézze meg a teljes filmet HD felbontásban itt!

razo | 2009.08.20. 13:13 | link | Komment | Megosztom

green film

Szmóker kampány az Inglorious Basterds-nek

 

Saját tapasztalatból tudjuk, milyen kiváló hatással lehet egy üzleti tárgyalás kimenetelére a megfelelő pillanatban megsodort joint. Vagy egy kristályüvegből kitöltött, 100 éves francia borpárlat (na jó, ez tóbbit nem tudjuk saját tapasztalatból).

Quentin Tarantino szerint Brad Pitt legnagyobb húzása az Inglorious Basterds castingja során az volt, amikor pókerarccal az asztalra csapott egy jókora hasistéglát, majd precíz alapossággal kilyuggatta épp kiürült kólásdobozát és a rendező kezébe nyomta.

'Yeah, I know what to do with this' - sietett gyorsan leszögezni a Ponyvaregény atyja, a továbbiakat sejthetik. Minderről Howard Stern showjában számolt be Tarantino, a film kampánykörútján.

Úgy tűnik, a két celebritás között szövődött szmókerbarátság sokkal izgalmasabb, mint a náciskalpolós B-mozi, aminek egyébként kivételesen remek magyar címet adott az állítólagos selyemkendős úr, aki a városi legenda szerint felelőssé tehető az összes filmcím magyarításért, beleértve az olyan agyrémeket, mint az "Alien - Nyolcadik utas, a halál". Becstelen Brigantyk - ez azért elég jól kihozza a magyar nyelvből, amit lehet.

Szóval, a világ egyik legnevesebb szmóker magazinja, a Cannabis Culture terjedelmes anyagot közöl Pitt kannabiszfogyasztási szokásairól meg egy vidointerjút is, ahol a színész a legalizáció mellett kampányol. A Tiszta Románc kanapéjunkieja állítólag lélegzetelállítóan szabályos jointokat tud tekerni, amivel rendre lenyűgözi barátait. "Well, I am an artist" - mondja ilyenkor vigyorogva a CC magazin szerint.

Ez, és ennyi volt mára a Kultplay bulvár rovata az Y generáció számára.

razo | 2009.08.19. 11:35 | link | 4 komment | Megosztom

legalize film

Így készítsen designtárgyat gyermekéből

Update: Gaze bekommentelte a műfaj alapkövének számító blog linkjét. Kattintson még több okos szülőért! Köszönjük!

Why the Fuck Do You Have a Kid?

Gyakorló kispapaként elborzaszt a látvány, pedig nincs mese, be kell vallani: trendi dolog lett idén nyáron kisbabával fesztiválon bulizni. A fotók közül az egyiket Bede Márton készítette a Szigeten, a másikat pedig Mao Mátyás az Ozora fesztiválon.

Arra lennék nagyon kíváncsi, hogy vajon az anyukák - mielőtt kiegészítőként magukra öltötték gyermeküket - valamilyen fórumon utánajártak a problémának, majd közös nevezőre jutottak abban, hogy nagyszabású szabadtéri bulikon túlméretezett, színes ipari fülvédővel kell feszerelni a csecsemőket, vagy külön-külön jutottak erre a megoldásra?

"Vinném a Szigetre 3 hónapos kisbabámat, mert az olyan Angelina Jolie-san trendi. Hol lehet olyan cuki fülvédőt kapni, ami megy a rugihoz?"

Tegyük fel az alapvető kérdéseket:

1. Vajon jól érzi magát szerencsétlen a fesztiváltömegben, nyakcsigolya-próbáló súllyal a fején?

2. Mennyire ér jófejnek lenni a gyerek rovására?

3. Mit érdemel az a szülő, aki a Szigettel sokkolja csecsemőjét, hogy így tűnjön ki a tömegből?

A jelenség egyébként természetesen importált: itt, itt, itt és itt találtunk fotókat még hasonló idiótákról.

razo | 2009.08.17. 23:17 | link | 8 komment | Megosztom

party budapest

Op-art népművészet markolókanálon

Vélhetően hegesztőpisztollyal dolgozott az az ismeretlen művész, aki már-már a misztika határterületeit súroló op-art ornamentikát álmodott a Királyi Pál utca bontásakor használt markológép kanalára. A Vasarely stílusában létrehozott, kontrasztokra és párhuzamosokra épülő perspektíva a technikának köszönhetően ipari jelleget kapott, finoman utalva az alkalmazott grafika jelentősgére a l'art pour l'art képzőművészettel szemben. A markolás irányába tartó háromszögek másodlagos jelentése (fel! fel!) hatékonyabb munkára bíztat. Gratulálunk a művésznek!

Köszi a tippet, Szabi!        

razo | 2009.08.13. 21:55 | link | 2 komment | Megosztom

street art budapest

Budapesti közlekedés: végvergődés helyett őszinte trash

Apa motort hajt, a család pedig vele tart. Teljes létszámban. Ráadásul láthatóan nem extrém szükséghelyzet, hanem napi rutin ötösben robogózni Vietnamban. Az öreg moci nyilván a család egyetlen benzinnel hajtott közlekedési eszköze. Anya papucsban támaszkodik a kipufogón, srácok a kormányon, bukó sehol, valószínű, hogy egy ütközést senki sem élne túl.

Ennek ellenére azt gondoljuk, szimpatikus hozzáállás a hatóság részéről, hogy ha már se pénz, se utak, se közlekedési kultúra nincsen, akkor legalább érezzék jól magunkat a helyiek, és ne legyenek szabályok se. Így kéne Budapesten is: korrupció és tehetetlenség helyett szívből jövő, őszinte trash kell ide.

Biciklist büntetni a Kálvin térnél, ahol nincsenek sávok, lámpák és egy hatalmas lyukat kerülgetnek az idegtől félőrült autósok: ez csak idegességet szül, csill. Felújítani a négyeshatost 2006-ban, hogy utána három évvel kiderüljön, épp csak a sínek maradtak ki a rekonstrukcióból, ezért szétverik azt is, amit korábban felépítettek: hát ilyen se fordulhatna elő ott, ahol ezek a fotók készültek. Ott nyilván egyáltalán nem szaroznak azzal, hogy az európai tömegközlekedést imitálják.

Sokat elárulnak ezek a fotók arról, hogyan volna érdemes gondolkodni idehaza, és nem is biztos, hogy csak a közlekedés területén. Itt van az egészségügy gondja: szeptemberben állítólag botrány lesz, mert üres a kassza. Hát tessék megszüntetni az egészségügyet. Vietnámban is teljesen jól elvan a lakosság a fent látható közhigiénés viszonyok mellett. Sőt: mire a disznóhús megérkezik a feldolgozóba, kellemesen füstös ízt is kap a szállítás miatt. Mondhatnánk, magyarosat.

Persze az is igaz, hogy ezek a motorosok képezik a gazdaság gerincét Vietnámban, ahogy a képeket készítő Hans Kemp is írja könyvének előszavában. Nehezen értjük hogyan, de ez a rendszer működik. A kacsák meg a paprika eljutnak a piacra, ahol pénz lesz belőlük, ami vetőmaggá, süldőmalaccá és hatméteres szennyvízcsővé változik talán még aznap.

Gondoljuk erre, miközben a Nagykörúton araszolunk a forgalomban.

razo | 2009.08.13. 16:23 | link | 7 komment | Megosztom

könyv fotó

Hello, Peti!

Mostanában nem jutott sok idő kedvenc blogunk frissítésére, ami nagyrészt a képen látható Péter Olivér számlájára írható, aki épp a Wall of Sound kiadó 2000-ben megjelent Give Them Enough Dope című válogatásalbumáról hallgatja a Take the Sun Away című zenei szerzeményt, és tele pocival szundikál.

Peti miatt természetesen semmit sem veszítettünk hírérzékenységünkből, a hangsúlyok azonban kicsit eltolódtak. Ahelyett, hogy Ross Lovegrove új csillárjának árképzésén, a lengyel graffiti szcéna művészeti kihívásain, vagy a Műcsarnokban tartott kiállításmegnyitó beszédek minőségén rugóznánk, olyan dolgok feszegetik az ingerküszöbünket, mint: 

- Viszlát zöld, hello sárga kaka!

- Megvan-e a szükséges napi tej input?

- Meddig lehet bírni 3 óra alvással naponta?

- Vajon még hány percig állunk tanácstalanul a Mammut 2 aulájában mire eszünkbe jut, hogy mikrosütőért indultunk?

Ígérjük, azért idővel megpróbáljuk bővíteni a fókuszt.    

space night rockers | 2009.08.11. 13:43 | link | 4 komment | Megosztom

kultplay

h i r d e t é s
CriticalMass 2008.04.20.