Első blikkre amerikai képregénynek tűnik, ha azonban jobban megvizsgáljuk, kiderül: távolról sem az. A 99 hősei szuperharisnyát viselnek és láthatóan nem vetik meg a gyúrótermeket sem, valójában azonban iszlám harcosokról van szó, akik "Allah 99 nevét" személyesítik meg. "Jabbar, az erős", "Mumita, a pusztító", "Hadya, a vezető" és így tovább.

A sorozat egy kuvaiti író-üzletember, Naif al-Mutawa munkája, aki "az alapvető emberi értékek megjelenítésére" törekszik a 99-ek kalandjainak szerkesztésénél. A pszichológiai tanulmányokat is folytatott al-Mutawa New Yorkban dolgozta ki a képregény ötletét, amikor iraki háborúban bántalmazott gyereket ápolt egy humanitárius szervezet munkatársaként. Hatott rá az amerikai képregény, a monumentális bagdadi Szaddám-szobrok, és a gyerekekkel folytatott beszélgetések is: "azon gondolkoztam, vajon ezeknek a gyerekeknek milyen példaképeik lehetnek" - mondja a szerző, aki produceri tevékenysége mellett jó politikai kapcsolatokkal is rendelkezik. Sikerült elérnie ugyanis, hogy Szaud-Arábiában - ahol először betiltották a sorozatot - ma minden korlátozás nélkül terjeszthető a 99.

Jelenleg 18 országban szerezhető be az iszlám szuperhősös képregény, hamarosan pedig elkészül - és világszerte mozikba kerülhet - az animációs változat is.

A videoért klikk a képre.

Nem tudjuk pontosan, hogyan jön el a világvége 2012-ben, de hogy eljön, az biztos, legalábbis egy francia művészcsapat, a Bonzom szerint. Animációs filmjükben az eljövendő világégés több lehetséges módját is felvázolják. Mind közül legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a föld egy UFO-k közti barátságos pong játszmában pusztul majd el alig három év múlva.

Befejeződött a Cartoon Network rajzfilmcsatorna 2008/09-es rebrandingje: a Los Angeles-i Capacity stúdió és a Kidrobot kreatívjai felelősek az arculatváltásért. Fenntartás nékül roskadnánk térdre a kollaboráció zsenialitása előtt az eredmény láttán ha nem töltöttük volna a novemberi estéket egy kísértetiesen hasonló videójáték nyüstölésével. A CN új spotjainak képi világa és hangulata kísértetiesen idézi a Nintendo Wii konzolra (későbbb iPhone-ra is) megjelent, eladási listákat vezető De Blob című szoftvert. A játékban színesre kell festenünk egy várost, felszabadítva ezzel a gonosz katonaság szürke uralma alól az elnyomott lakosságot. Érdemes összevetni a két munkát, ez talán több, mint inspiráció.

Dolormin "Schmerzen" from FEED on Vimeo.

Szerencsére késtünk pár napot ezzel a poszttal, így talán nem kívánja azonnali halálunkat (vagy egy levél Dolormint) a videó megtekintését követően. Tegye fel a kezét, aki nem így érzett január elsején! 

A Buenos Aires-i Pepper Melon neve azért lehet ismerős, mert 2007-ben őket kérték fel a Pictoplasma Animációs Fesztivál beharangozójának elkészítésésre. Most a Lucchetti zseniális reklámjaival lopták be magukat - ismételten - a szívünkbe. Négy reklámfilm közül alább látható kedvencünk, melyben a kedves karakter a koszos és tiszta szavak kíséretében kapcsolgatja a villanyt. A további részeket jósági sorrendben a hajtás után találja, de ellátogathat a Pepper Melon weboldalára is, ahol nagy felbontásban, angol felirattal nézheti meg a szpottokat.

Nem akarom ugyan duplázni a karácsonyi posztokat, de így hajnalban a maradék mikulás csokik okozta high során bukkantam Emme blogjára. Ha szereti Ön is a csokit és a stop-motion videókat, akkor karácsonyig el van kényeztetve.

A dán leányzó naponta jelentkezik Mr. Nom Nom legújabb kalandjaival. Irány vele az RSS olvasóba, nehogy lemaradjunk arról, ahogy Nyam Nyam úr meghódítja a konyhában található összes édességet! Én irigykedve nézem.

 

 

Póklábak a meztelen bőrön. Ismeretlen zajok a sötétben. Hatalmas injekcióstű közelít megállíthatatlanul. Halott idegenek úsznak formalinos üvegekben. Veszett kutyák vadásznak ránk, mindjárt utolérnek. Hatalmas, üres és sötét a ház. Ezeket a sorokat nem egy emós gimnazista matekfüzetének szamárfüle alatt találtuk, hanem a tegnap kezdődött San Francisco International Film Festival egyik legünnepeltebb animációs mozijának epizódjait sürítik tőmondatokba. Hat kortárs képregényrajzoló, illusztrátor és grafikus vállalkozott arra, hogy Fear(s) of the Dark címmel elkalauzolja a nézőket az elme sötét oldalára.

A félelmetes meséket kizárólag fekete, fehér és szürke színekből építette Blutch, Charles Burns, Marie Caillou, Pierre Di Sciullo, Lorenzo Mattotti, and Richard McGuire. Az egykori Animatrixhoz hasonlóan minden alkotó a saját vizuális világát adta a filmhez - garantált, hogy lesz köztük olyan, ami Önnek is rendszeresen visszaköszön majd elalvás előtt. Félelmek, fóbiák és rémálmok - jövő hétvégén Halloween, tökéletes az időzítés. Hogy itthon valaha bemutaják-e a kultfilmnek ígérkező produkciót, arról sejtelmünk sincs, de annyira nem is érdekel mondjuk: van internet. Guillermo del Torro, a sokkoló Pan's Labyrinth és a Hellboy rendezője már látta a filmet, szerinte "kísérteties, felkavaró és félelmetes, vigyük el a gyerekeket is!"

Habár nincs karácsony, de a tanmesék időtlenek. Pláne, ha arról az egyetlen dologról van szó, melyben feltétel nélkül hiszünk, mely előtt gondolkodás nélkül térdet hajtunk: az internetről.

Mi ugyan még a gondolatra is sírva menekülünk a paplan alá (a laptopunkkal, természetesen), de íme hitetleneknek a mese, mely bemutatja, milyen is lenne a világ internet nélkül.

 

Hétfő van, és eljött az ebédszünet ideje. Ez azt jelenti, hogy Ön nem dolgozik tovább, hanem bök egyet a lenti videóra. Kedvcsinálónak annyit elárulunk, hogy a Pixar legújabb rövidfilmje lapul a lejátszó keret belsejében, amit az új, egész estés csodamese, a Wall-e előtt vetítenek a mozikban. Vajon melyik sikeres videójáték inspirálhatta az animáció készítőit?

 

 

Update: A YouTube cenzorollók viszonylag gyorsan csattognak, Péternek hála azonban újra itt a kisfilm, mégpedig az előzőnél sokkal jobb minőségben!

Amikor épp nem büszkén hirdetjük, akkor a geekség minden egyes vállfaját ártatlan szemmel tagadjuk. De elég lebukós, mikor tátott szájjal ülünk az olyan videók felett, mint ez.

Habár lövésem sincs a Quake-ről (tudom, rossz szójáték, de teljesen véletlen!), viszont a Simpsons család szivem csücske, és ebben bizony sok munka fekszik. A játékosok pedig klikkeljenek csak ide Simpsons-map letöltéséhez.

Érdemes kultsorozatot készíteni, hiszen a produktum egy idő után akkor is foglalkoztatja a sajtót, amikor a szerzők nem csinálnak semmit. Az utóbbi napokban három Simpsons-közeli anyag is felbukkant az információs óceán felszínén és addig lebegtek a lágyan fodrozódó hullámok között, míg végül kihalásztuk őket.

Homér Simpson emberbőrbe bújtatott, 3D változata nem kíván bővebb magyarázatot. A Pixeloo grafikusai szerint így nézne ki a sárga pocakos családfő, ha élő szereplős filmben játszana. Szerintünk kimondottan hasonlít Baló Györgyre.


Ki gondolná, hogy a sorozatot művészettörténészek és filmtörténet professzorok készítik? Nos, aki már látta az alábbi képeket évekkel ezelőtt, az mindenképpen tudja, mire gondolunk. Az internetóceán öntörvényű áramlatai azonban ismét partra sodorták a Simpsons képzőművészeti és filmes hivatkozásairól készített screenshotokat. Miközben a remek galériát szemléli jusson eszébe, hogy az anyagot nyilván nem lehetett valami sebtiben összecsapott, böngészőben futó webkettes alkalmazással összecsapni, ahogy mondjuk az egészségügyi reformtervezet készült. Rajongói magatartásról írandó pszichológiadolgozathoz ideális illusztráció!

A tegnapi kiállításmegnyitók után - még mindig kissé sokkos állapotban - szeretnénk felhívni kedves olvasóink figyelmét Kovásznai György 1965-ben készült animációs filmjére:

Ma kezdődött Berlinben a második Pictoplasma Animációs Fesztivál, a szem nélküli szőrgolyók, véres kezű szörnyek és az Oidipusz-komplexusos kagylók éves találkozója. Sokkoló filmek, ezernyi különleges életforma a legkülönbözőbb stílusban, ez a Pictoplasma, egy projekt ami azért jött létre, hogy összegyűjtse, archiválja és bemutassa mindazt ami a kortárs karakter kultúrához kapcsolódik. A 21 század hajnalán ugyanis új létformák születtek, olyanok, amelyek nem utaltak semmmire, ami korábban az animációban a festészetben, vagy képregények oldalain létezett. A nagyvárosi akcióbabák, street art karaktrek, kedves szörnyek és a Happy Tree Friends véres cukiságai hasonlítanak egymásra: nem egy létező mesevilág hősei, mint Hófehérke, vagy Shrek, nincs történetük, nem akarnak elmondani semmit, csupán önmagukat kommunikálják.