A Sziget történéseiről szokásunkhoz híven idén sem fogunk hírt adni, az esemény kapcsán megjelentetett Roham különszámot azonban nem hagyhatjuk ki.

A magazin első különkiadása az elmúlt évek legjobb alkotásain keresztül akarja közelebb hozni a fesztiválozókat a kortárs magyar képregényhez és irodalomhoz. A kétnyelvű, 80 oldalas best of válogatásban az eddig megjelent anyagok mellett sok újdonság is található, többek között Brazil-tól, Stark Attilától, Szöllősi Gézától. A magazint a Fésziget és a Sziget fesztiválon lehet beszerezni, addig is itt egy kis ízelítő.

Nem csillapszik a Hollywood-i képregény láz, pedig lassan elfogynak a prémium kategóriás mutánsok. Sebaj: jönnek a negyedik és ötödik részek, vérfrissítésként  pedig csatasorba állnak a második vonalbéli (értsd: tök ismeretlen) hősök is, hogy megmentsék a haldokló filmipart. A Wired összeállításából szemezgettünk, lapozzon!

Nem tudom, hogy a jól sikerült hétvégére, a kánikulára, vagy a túl sok avokádóra fogjuk-e, de csodálattal vegyes ámulattal kuncogunk Edward Gorey The Glashlycrumb Tinies című versikéjén.



Persze megint mi vagyunk lemaradva, olyannyira, hogy az először 1926-ban kiadott mű még egy Nine Inch Nails videót is megihletett. A költemény az ABC 26 betűjét megtestesítő gyerekek kissé komor történetét meséli el.



Válasszon Ön is halálnemet! Kellemes hetet kívánunk! (via swissmiss)

Nagy autóban erőszakossá válik a sofőr, a városi közlekedés: harc, a jobb autó mindig gyorsabban megy, a kisebb autó lehúzódik - olyan informális budapesti közlekedési szabályok ezek, amiket őszintén szólva nem értünk, pedig tőzsgyökeres hatodik kerületi jampik vagyunk, itt tanultunk meg vezetni tizennégy évvel ezelőtt. Talán az alábbi képregényben lehet a magyarázat, ajánljuk minden Andrássy úti ingatlanbefektetőnek, aki 750i bömbivel és Aston Martin Vanquish-sel parkol a merőleges sétáló utcák közepén.

Múlt hétvégén, a Gödörben szervezett Képregényfesztiválon forgattuk az alábbi videót. Kritika a vadonatúj ZAP magazinról és részletes beszámoló az eseményről pár poszttal lejjebb.

Comic Festival Budapest from Kultplay on Vimeo.

Hétvégén tartották a negyedik képregényfesztivált a Gödör belső termeiben, teljesen oxigénmentes körülmények között. A szokásos vásár mellett volt rajziskola, dedikálás, meg kiállítás is a sztárvendég Marcel Rujiters munkáiból, aki Dante Isteni Színjátékának Pokol részét dolgozta fel nagy adag fekete humorral. A kétnapos találkozón összesen 30 új kiadvány jelent meg, ami jelzi, újra felívelőben a képregény Magyarországon és már csak az egészen elvetemült kultúrsznobok vallják a hatvanas évek kultúrpolitikájának tézisét, miszerint a képregény az analfabéták műfaja.

Az egyik ilyen vaskalapos arc Bölcs István, a 168 óra főszerkesztője aki néhány éve ismét kimondta a rajongókat vérig sértő idegen eredetű kifejezést a Sin City recenziójában, mire a hazai szakma válaszul létrehozta az Alfabéta díjat, amivel az előítéleteket leginkább eloszlató alkotásokat díjazzák évente. Idén az utóbbi évek legterjedelmesebb magyar képregénye, a Gemini jelentés nyerte el az oklevelet "kép-regény" kategóriában, a fesztivál legnagyobb szenzációja pedig egy új, teljes egészében magyar képregényekből álló antológia, a ZAP magazin megjelenése volt.

Ennyit a tényekről, most pedig húzzuk ki a gyufát megint, hadd fújjanak a matávosok a Twitteren (egyikük egyébként - breaking news - már a feedünkről is leiratkozott, mert csúnyák vagyunk). Korcsma Zsombor, a novellákat és rövid hazai gyártású művészképregényeket közlő Roham magazin főszerkesztője szerint a ZAP olyan lesz majd, mint a szép emlékű Kockás volt annak idején, ami ugye nem magyar képregényeket tartalmazott, éppen ezért volt vonzó sokunknak. Volt benne Pif és Herkules, meg Rahan és Taraó, és Dr. Justice. Csupa folytatásos történet, olyan vizualitással, amilyet idehaza nem találtunk sehol. Igaz, akkoriban csak irodalmi adaptációk jelentek meg magyarul. Nekünk megvan az első szám, pár oldal a neten is fent van az új trónkövetelő tartalmából, és...szóval, ebből soha sem lesz népszerű kiadvány szerintünk (2500 forintért), a Kockás nevét pedig nagy hiba volt bedobni a kampányba.


A fesztiválon forgatott új magyar képregények és a kArton galériában látott díjnyertes minitörténetek legtöbbje ugyanis nem annyira az olvasóhoz szól, sokkal inkább a rajzoló művészi nagyságát hirdetik. Nem a szereplők, hanem a rajzoló neve marad meg bennünk, nem kelnek életre hősök, nincsenek karakterek. A ZAP is tele van pár oldalas blődli sztorikkal, melyek rendszerint egyetlen gegre, vagy ötletre épülnek (félredug-e a vízvezetékszerelő? skizofrén-e a családját karddal lemészároló, magát Conan-nak képzelő hippi?), miközben hiányzik a magával ragadó történet, az olvasmányos tartalom, a látványt kiegészítő mondanivaló. Ha kézbe veszünk egy 300 oldalas mangát, a francia Tin-Tin kalandjait olvassuk, vagy mondjuk a 30 Days of Night eredetijét akkor izgalmas történeteket, érzelmeket kiváltó kraktereket kapunk, nem grafikus ujjgyakorlatokat döcögő sztorikra építve. Kívánjuk, hogy a ZAP egyszer valóban a legolvasottabb antológia legyen, egyelőre azonban nem sokkal több az új magyar képregénypiac alkotó szereplőinek tőmondatos bemutatásánál. Tök unalmas.      

Régóta létező műfaj az online képregény, ám általában rövidebb képsorozatok, vagy párkockás strip-ek formájában találkozunk ezzel a műfajjal a neten. Ennek egyszerű oka van, az ember terjedelmesebb szövegeket szívesebben olvas nyomtatva, mint monitoron - egyelőre. A helyzetet minden bizonnyal megváltoztatja majd a különféle méretű táblapécék és wi-fi kapcsolattal böngészkető epapírok hamarosan beköszöntő kora, ma még azonban az a helyzet, hogy kissé körülményes dolog a strandon henyélve (kép)regényt olvasni egy asztali munkaállomás húszcollos kijelzőjén.


A vagány hangzású Nawlz interaktív webcomic projekt azonban összehozza a különféle médiumok legelőnyösebb tulajdonságait. A történetek tökéletesen alkalmazkodnak az online környezethez, a "kattintós olvasás" cseppet sem tűnik erőltetettnek, sőt: az apró animációk, és a zene kimondottan erősítik az élményt, a képregény éppen úgy viselkedik, éppen annyira mozog és él, amennyire nyomtatott változatában a fejünkben is életre kel olvasás közben. Láttunk már hasonló kezdeményezéseket, de ilyen művészi ihletésű telitalálattal még sosem találkoztunk.

Update:

Gaze kommentben ajánlott egy hasonló weboldalt. Csekkolja a remek bűnügyi képregényt is!!

Steve Wolfhard kanadai grafikust nem csak azért szeretjük, mert nagy Star Trek rajongó, hanem ezért is:

Jeremyville az utcai kultúra és a modern street art egyik legmeghatározóbb alkotója. Jellegzetes, nemlétező mesevilágokban élő karakterei könyvillusztrációként, akcióbabaként, graffitiként és matricaként is jelen vannak a nagyvárosokban. Aki egyszer találkozott halott szörnyeivel, hamburger-embereivel és sétáló kávéscsészéivel, azonnal felismeri a művész munkáit. Képregénysorozata a Mumble magazinban hetente jelenik meg, most épp egy kedves, zöld matrica kalandjait lehet követni négyszer tizenkét kockán:

Pedofilveszélyre hívja fel a figyelmet a New York-i katolikus egyház új kiadványában. A "Katolikusok, barátok közt biztonságban" című képregény általános egyházi tanítással kezdődik a szomszédok és a felebarátok tiszteletéről, majd azon felnőtteket mutatja be, akikben minden gyerek megbízhat (szülő, tanár, stb.). A füzetben ezután megjelenik egy őrangyal, aki jó tanácsokkal látja el a fiatal olvasókat pedofilveszély esetén. A fenti kép mellett egy másik oldalon "online ragadozók" támadásaira hívja fel a figyelmet az angyal, akik "úgy tesznek, mintha csetelni akarnának veled".

A csatolt képen az őrangyal arra figyelmeztet: legjobb, ha sosem tartózkodik egy zárt helyiségben kisgyerek és felnőtt, ha azonban mégis sor kerülne erre, mindig legyen a közelben nagyméretű ablak, a szülők pedig mindig tudják, hol van, mit csinál a gyerek.

Míg a képregény Franciaországban, Japánban vagy Belgiumban része a mindennapok vizuális kultúrájának, Magyarországon sokan mondják: nincs ennél értéktelenebb nyomtatott termék. Két éve a Sin City című film kapcsán Bölcs István a 168 Órában analfabétának nevezte a képregényolvasókat, a képregényt pedig a „nemolvasók számára lebutított“ műfajnak titulálta. A sajtó ma már új magyar aranykorról és művészetről ír. Arra kértük a szakma hazai vezetőit: oldják fel az ellentmondásokat.

Cikkünk a HG.hu-n.

A Magyar Képregénykiadók Szövetsége második alkalommal rendezte meg a Hungarocomix képregénykiállítást és vásárt az Új Sugár üzletközpontban. Az eseményre a Kultplay csapata is ellátogatott.