Apa motort hajt, a család pedig vele tart. Teljes létszámban. Ráadásul láthatóan nem extrém szükséghelyzet, hanem napi rutin ötösben robogózni Vietnamban. Az öreg moci nyilván a család egyetlen benzinnel hajtott közlekedési eszköze. Anya papucsban támaszkodik a kipufogón, srácok a kormányon, bukó sehol, valószínű, hogy egy ütközést senki sem élne túl.

Ennek ellenére azt gondoljuk, szimpatikus hozzáállás a hatóság részéről, hogy ha már se pénz, se utak, se közlekedési kultúra nincsen, akkor legalább érezzék jól magunkat a helyiek, és ne legyenek szabályok se. Így kéne Budapesten is: korrupció és tehetetlenség helyett szívből jövő, őszinte trash kell ide.

Biciklist büntetni a Kálvin térnél, ahol nincsenek sávok, lámpák és egy hatalmas lyukat kerülgetnek az idegtől félőrült autósok: ez csak idegességet szül, csill. Felújítani a négyeshatost 2006-ban, hogy utána három évvel kiderüljön, épp csak a sínek maradtak ki a rekonstrukcióból, ezért szétverik azt is, amit korábban felépítettek: hát ilyen se fordulhatna elő ott, ahol ezek a fotók készültek. Ott nyilván egyáltalán nem szaroznak azzal, hogy az európai tömegközlekedést imitálják.

Sokat elárulnak ezek a fotók arról, hogyan volna érdemes gondolkodni idehaza, és nem is biztos, hogy csak a közlekedés területén. Itt van az egészségügy gondja: szeptemberben állítólag botrány lesz, mert üres a kassza. Hát tessék megszüntetni az egészségügyet. Vietnámban is teljesen jól elvan a lakosság a fent látható közhigiénés viszonyok mellett. Sőt: mire a disznóhús megérkezik a feldolgozóba, kellemesen füstös ízt is kap a szállítás miatt. Mondhatnánk, magyarosat.

Persze az is igaz, hogy ezek a motorosok képezik a gazdaság gerincét Vietnámban, ahogy a képeket készítő Hans Kemp is írja könyvének előszavában. Nehezen értjük hogyan, de ez a rendszer működik. A kacsák meg a paprika eljutnak a piacra, ahol pénz lesz belőlük, ami vetőmaggá, süldőmalaccá és hatméteres szennyvízcsővé változik talán még aznap.

Gondoljuk erre, miközben a Nagykörúton araszolunk a forgalomban.

Annak idején az volt a nagyszerű a Polaroid gépekben, hogy csupán egy percet kellett várni ahhoz, hogy meglássuk és kezünkben tarthassuk a kész fotót. A digitális képalkotás korában ez az egy perc örökkévalóságnak tűnik, az instant fotók ma mégis legalább annyira népszerűek mint harminc éve.

Bringázás közben fotóztam a Király utca valamelyik kereszteződésében (asszem a Kisdiófa utcában de nem 100%). Dob utca 13-15 előtti járdaszakaszon, a hetedik kerületben.

Régebben írtam egy cikket a HG.hu-nak arról, hogyan kommunikálnak az európai rendőrök a formaruháikkal. Különösen érdekes volt összehasonlítani a tömegoszlatásra és más éles helyzetekre alkalmazott egységek (riot police) egyenruháit, amik alapvetően két kategóriába sorolhatók. Az egyiket nevezzük közszolgának, a másikat pedig kommandósnak. A kommandós - ilyen a magyar készenléti alakulatok és a legendás párizsi CRS zsaruk viselete, erősen uniformizáló katonai gyakorlóruha, célja a félelem és az arc nélküli fegyveres tömegben rejlő erő látszatának keltése.

A Londonban most zajló utcai összecsapásoknál készült fotókon a másik kategória figyelhető meg. Érdekes, hogy még a legdurvább viperázás és utcakőhajigálás is demokratikusabb látszatot mutat, ha a rendőrök nem ninjaszerkóban és teknősbéka alakulatban nyomulnak, mint Párizsban, Szöulban, vagy Budapesten. Láthatóan rendőrhiánnyal küzdenek egyébként Londonban: a képeken sok a tányérsapkás közszolga és a bowler hat-et viselő parkőr is, de mindannyian, még a bevetési egységek is figyelemfelkeltő sárga mellényt viselnek, a pajzsok is kisebbek, kevésbbé félelmetesek, mint a falként összeilleszthető, egész testet védő magyar változat.

Figyeljük meg a rendőr-arcokat is! Csupa békeidőhöz szokott, nyílt, joviális és döbbent tekintet, ezek a zsaruk eddig azért dolgoztak, hogy a városban flottul menjen a közlekedés, mindenki eljusson oda, ahová szeretne, kevesebb legyen a zsebtolvaj és a karamblolokat követő akadályok is a lehető leggyorsabban eltűnjenek az utakról. Most meg több ezer zavaros fejű szalonhippi követeli a vérüket üvöltve. A helyzet az, hogy mi a londoni rendőrökkel vagyunk lélekben.         

Richard Huelsenbeck dadaista kiáltványát akár 2009. március 21-én is fogalmazhatta volna. Minden egyszerre történik: a magyar miniszterelnök bejelenti lemondását, a Flickr közösségi fotómegosztó oldalon posztolják a 100 milliomodik képet, a Kultplay szerkesztője étkezési utalvánnyal fizet a Retek utcai éjjelnappaliban. 

A Creative Commons blog számításai szerint hétfőn már 100,191, 085 CC licensz alatt megosztott fényképet tartalmaztak a Flickr szerverei, melyeken mára a világ legnagyobb, globális fotó-adatbázisa gyűlt össze. A fotókat nemcsak magáncélra használják: a Copyright-nál jóval rugalmasabb szerzői jogi rendszernek köszönhetően több százezer Wikipedia-szócikkben, blogposztban, és mainstream hírsiteon jelentek meg a közösségi felvételek. A Flickr ugyanis miden egyes feltöltésnél lehetőséget ad a usereknek arra, hogy maguk válasszák meg, milyen típusú licensz alatt kívánják elhelyezni képeiket. Az adatbázis CC típusok szerint is böngészhető, így ha valaki mondjuk újraközlésre keresi a hortobágyi ötösfogatot ábrázoló, 1968-as postai bélyeget, az szerzői jogi kategória szerint is szűkítheti a találatokat.

A CC főhadiszállás 1024 db. ingyen példányt oszt szét Joi Ito Free Souls című portrékötetéből a Copyright alternatíva céljaira adományozók között az ünnep alkalmából. A fotóskönyv - melynek teljes tartalma elérhető a Flickr-en is természetesen - ismert tech fejlesztőket, web2 gurukat, egyetemi professzorokat, művészeket örökít meg. Közös nevező, hogy mindegyikük az új, szebb, tudás- és információmegosztás alapú világ építésén dolgozik.     

Dél-Amerika után JR Afrikában folytatja sokkoló utcaművészeti akcióját. A Women Are Heroes projekt azokra a nőkre hívja fel a figyelmet, akik nap mint nap erőszakkal, halállal és bűnözéssel találkoznak. A művész ezúttal Kenyában járt, ahol a helyi nyomornegyedek tetői mellett, egy meredek domboldalt, és pár vasuti kocsit hekkelt meg. A teljes fotódokumentáció megtekinhető itt.

Azt mondják, az ember harminc felett felelős az arcáért. Ennyi idősen már meglátszik, milyen életet él valaki. A stressz, a káros szenvedélyek, a kiegyensúlyozottság, a fáradtság vagy a sok aggodalom átalakítja a vonásokat. Természetesen a szuperhősök kivételével. A Toysgiants fotóművészeti projektben műanyag akcióhősök portréit láthatjuk egészen közelről. Megfigyelhetjük, mennyire kidolgozott, vagy pontosan festett egy-egy figura, de szórakoztató játék lehet emberi tulajdonságok nyomait kutatni a vinyl arcokon. Minél jobban sikerült elkészíteni egy-egy darabot, minél precízebbek lettek a gyártósorok, annál kevésbbé izgalmas a szembesítés.         

Azért jó nemzetközileg is ismert graffitisnek lenni, mert az embert felkérik egy csomó fizetős melóra is, melyek persze tovább tolják a hype faktort felfelé. Az egyik legkeresettebb hazai fiatal alkotó, Budhatomi küldte nekünk ezt a linket, melyből a világ jelentős street art művészeit ismerhetjük meg lemezborító-tervező minőségükben. A felhozatalból talán a legismertebb ez az UNKLE album cover (kép fent), a New York-i félisten, Futura munkája. Jelentős még az Ekosystem-lista utolsó helyezettje, Berry M. aka Twist borítója: ő képviselte 2000-ben Amerikát a Velencei Képzőművészeti Biennálén, a francia Honet pedig (képek a túloldalon) szerepelt Budhatomi "Beton és én" című, utcafestményeket bemutató nemzetközi kiállítás-gyűjteményében is. Köszi linket!

Ez a dohányellenes társadalmi célú hirdetés legalábbis magasra teszi a lécet. "Öngyilkosság, mert magad választottad" Érdemes böngészni a plakátot készítő fotós portfólióját is. 

Azzal tisztában voltunk, hogy a fényképezőgép feltalálásával gyakorlatilag egy időben készültek az első pornóképek, de, hogy a LOLcat műfaj gyökerei is hőskorba nyúlnak vissza! 1905-ben készült a fenti felvétel - adta hírül az I Can Has Cheezburger.

Megint fotók: Chris Hornbecker és a portlandi Cinco Design stúdió közös projektjében helyi művészeket kértek meg arra, jelöljenek meg egy szót, ami leginkább jellemző személyiségükre. A stúdió munkatársai ezután hatalmas világító dobozokat készítettek a szavak felhasználásával, majd a portréalanyokra tükrözték őket. Az eredmény egy izgalmas, különleges könyv a város kortárs művészeiről. Cool. 

Araminta de Clermont fotográfussal beszélget a BBC riportere ebben a remek audio slideshowban, azaz hangos fotógalériában a dél-afrikai börtönök társadalmi berendezkedéséről. A fényképész rabtetkókat örökített meg, a börtönökben készült testfestés ugyanis rendkívül beszédes. Alá- és fölérendeltségi viszonyokról, rangról, csoporthoz tartozásról, hőstettekről árulkodik.   

A múlt hét legizgalmasabb híre számunkra az volt, hogy leesett az első hó ingyenessé vált és netre került a Life magazin kincset érő fotóarchívuma, összesen 10 millió kép kattintható nagy felbontásban a Google keresőben. Úgy tűnik, tovább erősít fotó ügyben a Világkormány kommunikációs minisztériuma. Most a 360cities panorámaképeket publikáló oldal tartalmát asszimilálta a Google Earth. A Neatorama híradásából kölcsönvett képen a budapesti zsinagóga látható.

Összesen 10 millió sajtófotót tesz ingyen hozzáférhetővé a Life a Google-lal kötött együttműködés nyomán. A legendás amerikai közéleti magazin a világon elsőként közölt felvételeket a holdraszállásról, a vietnami háborúról, a hirosimai atomcsapásról, a Wright testvérek első repüléséről, de itt jelent meg Wilhelm Konrad Roentgen első, átlátszó emberi kezet ábrázoló felvétele, valamint az első endoszkóppal készült magzatfotók is. Az 1860-as évektől máig tartó idősklálán mappákba rendezett galéria (a feltöltés jelenleg a 1970-es éveknél tart) az emberiség egyik legjelentősebb képi történelmi dokumentációja. Köszönjük!