Élete egyik legrosszabb élménye volt az amerikai turné, ahová a Massive Attack tagok csak lemezjátszókat vittek magukkal. A Karma Coma előadója nem érti, miért számít rocksztárnak valaki, aki mások lemezeit játsza esténként. A Wired magazin videointerjúja Tricky-vel, aki legújabb videóját a párizsi gettóban forgatta.

Orlai Balázs és Kukorelli Péter a bringaparkolóval

Lámpánál bringásoknak első rajtkockát biztosító dokkoló- és szökősávot, visszafelé is használható egyirányú utcákat alakíthat ki a hetedik kerületi önkormányzat hamarosan a Kolbászból Kerítést stúdió ötletei nyomán. A Bingasztráda és a Határpad projektekkel ismertté vált tervező és tanácsadó cég nem először ér el sikereket olyan területeken, ahol az utóbbi években befagyott frontvonalak húzódtak a közösségi érdekek és a városi bürokrácia között. Kukorelli Péterrel és Orlai Balázzsal egy Wesselényi utcai teaházban beszélgettünk kávézás közben közösségi designról, feudalizmusról és arról, miért érdemes a királyságokra osztott Budapesten mégis kreatív ötletekkel bombázni a hivatalokat.

Imádja a kapszulás japán akcióbabákat is, kedvenc tárgya mégis egy USB bakelit lemezjátszó. Cége naponta 1000 online vásárlást bonyolít, legdurvább termékük az Internet Kacsa volt, egy felnőtt bili, hogy ne kelljen vécére menni netezés közben. Exklúzív villáminterjúnk a ThinkGeek.com marketing igazgatójával, Shane Peterman-el.

Miért viselsz maszkot a képen, amit küldtél?

Hát...megpróbálunk valamennyire anonimitásban maradni, hiszen a ThinkGeek nem rólunk szól, hanem a termékeinkről. A kép egyébként valóban rólam készült.

Magyarul a „geek”-et sokan „kockának” fordítják. Te hogyan definiálnád a kifejezést?

Azt hiszem, a „geek” kifejezés sokkal többet jelent, mint a sztereotípia, amit az emberek többsége gondol, amit a filmekben, meg a tévéshowk-ban is láthatunk. Szerintem a geek olyan fickó, aki nagyon komolyan érdeklődik, elhivatott egy terület, vagy szubkultúra iránt. Ez nem feltétlenül a technológia, vagy a számítógépek világa, ahogy a legtöbben tartják. Vannak zene geekek, film geekek, videojáték geekek, stb.

Meg van ez a retro vonal is, nemigaz? Régi Tetris, Pac Man, steampunk pendrive, és a többi...

Hát, igen...gyorsan változik a világ, nem lehet megmondani, hány év alatt válik egy tárgy retrová, kultikus ikonná, meg azt sem, hogy melyik éli túl a saját korát, és melyik nem. Ha az emberek ránéznek egy régi cuccra és azt mondják „Ó, igen, erre emlékszem!” – na akkor tudjuk, hogy a nosztalgikus élményüket másokkal is megosztják majd, akik ugyanazt a tárgyat, vagy programot használták és szerették annak idején. Ez olyan, mint egy nosztalgiabuli, az emberek egymásra mosolyognak és azt kérdezik: „emlékszel? Ezt nyomtuk ’94-ben...” A „geek kultúrában” erősen jelen van a gyökerek, az előzmények, a korábbi verziók tisztelete. Ha valaki például nagy videojáték-fanatikus, az biztosan elismerően beszél majd arról, milyen forradalmi volt a Pong a maga idejében, hiszen azzal a programmal kezdődött minden.
Amíg vannak olyan emberek, akik tiszteletben tartják a mai gadget-ek elődeit, felnőttként is szeretnek játszani, és jó szívvel emlékeznek a gyerekkorukban használt dolgokra, addig ez a szcéna élni fog.

Hogyan döntitek el egy termékről, hogy veszik-e majd vagy sem? Létezik valamilyen „geekness faktor”, ami alapján mérlegeltek?

Amikor egy új terméket találunk, egyszerűen feltesszük magunkban a kérdést, megvennénk-e a cuccot otthonra. Ha a válasz igen, a termék azonnal a kínálatunkba kerül. Olyasmit nem árulunk, amit a cégnél a többség nem támogat. Mivel a csapatban mindenki geek, igazából elég jól tudunk mérlegelni, azt hiszem.

Hány vevőtök van naponta?

A ThinkGeek péntek 13-án indult augusztusban, 1999-ben. Fogalmazzunk úgy, hogy NAGYON SOK termékünk van, a lista folyamatosan változik. Átlagban 800-1000 vásárlás történik naponta a rendszerünkön keresztül, szóval az évek alatt eladtunk már jópár kacatot.

Mi volt a legőrültebb tárgy, amit valaha eladtatok?

Volt egy pár az biztos, de legdurvább kétségkívül az Internet Urinal nevű termékünk volt. Biztos emlékszel, ez egy ilyen műanyag kacsa volt, amit az íróasztalod alatt tarthattál, hogy az internet előtt eltöltött számtalan óra közben még a fürdőszobába se kelljen kimenned. Nos, igen. És el is adtunk belőle jónéhányat. Vannak még kedvenceink, például a , Marshmallow Shooter, de ezek a közelébe sem érnek az internet bilinek.
Most van néhány titkos favoritunk is, amiket egyelőre atombiztos bunrerekben őriztetünk, és nagyon sokat várunk tőlük. Az egyik ilyen a Personal Soundtrack Shirt. Ez először áprilisi tréfa volt csak, amikor kitettük az oldalra, de annyian akarták megvenni, hogy hamarosan valóban kapható lesz a boltunkban.

Személyes kedvenced?

Én abszolút zenegeek vagyok, számtalan bakelitem van otthon, szóval imádom az ION USB lemezjátszónkat. Szeretem a limited edition japán akciófiguráinkat is, a Mario Kart távirányítós kisautókat, meg a Nightmare Before Christmas világító kulcstartókat is. Sajnos mindenre bukom, amit kis szériában gyártanak...

A ThinkGeek webshopot 1999-es indulását követően nem sokkal megvásárolta a világ legnagyobb szabad forrású szoftver fejlesztő bázisa, a Kínában betiltott SourceForge.net, amihez a Linux.com és a Slashdot techhíroldal is tartozik.

Eric Corley alias Emmanuel Goldstein a világ egyik legismertebb hackere, akinek életéről film készült és maga is számtalan hollywood-i produkcióban vesz részt tanácsadóként. A nyolcvanas évek elején alapított legendás 2600 Magazine főszerkesztője precedens értékű szerzői jogi perek főszereplője, a Net Neutrality és az Electronic Frontier Foundation mozgalmak aktivistája Bécsben adott villáminterjút a Kultplaynek.

Kultplay: Tavaly májusban a média egy egészen új típusú hackert mutatott a közönségnek. A filmekben ábrázolt kapucnis, sötét pincékből FBI aktákat letöltő kamasz helyett megismerük az online hadviselés fogalmát, amikor orosz katonai hackerek Észtországot ostromolták egy emlékmű elbontása nyomán kitört tüntetéshullám miatt. Mintha megvalósulna a sci-fi regényekben olvasott utópia a cyberzsokék és dekások világa.

Emmanuel Goldstein: Nem nevezném hackereknek azokat, akik a technológiából fakadó lehetőségeket kihasználják és a maguk javára fodítják. Nem kell hackernek lenned ahhoz, hogy megtámadj valakit az interneten keresztül. Bűnözők, kormányok gyakran tesznek ilyesmit. Az orosz-észt cyberháború kormányok között zajlott, nem hackerek között, de ugyanezt láthatjuk Kínában és az Egyesült Álamokban is. Mi (a 2600 Magazine szerkesztősége) is kapunk emaileket, melyekben a hazafias felelősségünkre hivatkozva arra kérnek bennünket, hogy támadjuk meg más országok rendszereit. Ez persze nonszensz, hiszen a hackereknek nincs hazafias felelősségük, személyes megfontolásokból teszik a dolgukat. Amikor valaki hackereket használ a politikai céljai eléréséhez, az jóval túlmutat a fogalom jelentésén.

Mit jelent hackernek lenni szerinted?

A hacker elsősorban egy nagyon kíváncsi ember, aki azt kutatja, hogyan működnek a dolgok, tapasztalatait és információit pedig mindenkivel megosztja.

Apropó megosztás: mit gondolsz a filecserélőkről, a torrent szerverekről és a copyrightról?

Somlai-Fischer Szabolcs szerint munkájában az értéket nem a "kortárs építészet formai diskurzusa körül érdemes keresni, hanem meg kell vizsgálni, hogy milyen módon alakulnak át a tereink, a terekről képzett fogalmaink. A teret, mint fizikai valóságot értelmezi, ami körülvesz, ami teret ad közösségi és privát érzelmeinknek és szükségeinknek. Ezt a teret ma már a technológiai médiumokon keresztül érjük el, nélkülük gyakorlatilag nem tudunk szociális - így gondolkodó - lényként élni. Ha ez igaz - és ezt szerinte nehéz megkérdőjelezni - akkor az építészetnek új feladata, hogy megértse ezeket a változásokat, és a fenti szerepet nem csak formákon, hanem technológiai médiumokon is betöltse.

Agytükör címmel mutatja be a Ludwig Múzeum Somlai-Fischer Szabolcs és alkotótársai kiállítását Június 21-től. Az interaktív tárlat látogatói az emberi agy MRI képének felfedezésére kifejlesztett médiainstalláció részesévé válhatnak: egy tükörfal elé állva az agy láthatóvá válik, mozgását saját tükörképünk mozgatásával irányíthatjuk. Exklúzív emailinterjút készítettünk a digitális tér fiatal építőmesterével.

A bécsi Hofburg bejáratával szemben, a Mariahilfer Strasse és a Ring sarkán áll a Museumsquartier impozáns épületegyüttese, a város legnagyobb modern kulturális központja. Udvarában működik a legendás Leopold café, ahol a nemzetközi parti-elit legnagyobb nevei mellett Keyser és Shuriken is gyakran pörgeti a bakelitet. Az épület ad otthont a városi internetes kultúra aktivistáit, webes művészeket, VJ-ket és újságírókat tömörítő NetzNetz mozgalomnak is, akik Európában egyedülálló módon szabad forrású, közösségi szoftvert fejlesztettek az állami támogatások elosztására. Az évi 500 000 euró egy MANA-nak nevezett online játékon keresztül találja meg gazdáit. Cél a bürokrácia-mentesség, a demokratikus, közösségi szemlélet, és az a felfogás, hogy a divatos sharing alapú rendszereket kiterjesszék egy olyan területre, ahová még a filecserélő szoftverek és szabad forráskóddal készült programok fejlesztői sem igen merészkednek. Megosztják a pénzt. A Kultplay exkluzív Email-interjúja a NetzNetz közösség egyik alapítójával, a Monochrom.at anti-copyright-aktivista, Nerd-színházat és szoftverfejlesztéseket koordináló blog szerkesztőjével Johannes Grenzfurthner-rel. Update: A HVG.hu átvette az interjút a Kultúra rovat számára. Whhooa.

Tudta Ön, hogy Alföldi Róbert a király? Hát azt, hogy ki felelős Arafat haláláért? Megsejti Ön a művészi szándékot a populáris jelmezbe öltöztetett konceptualitásban, miközben a dolgok menete különösebben nem változik? Fodor János kortárs képzőművésztől, a Sörkutya életforma korábbi élharcosától megtudtuk, hogy a popularitás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis, ha már nem lehet bízni az emberek elitjében, akkor marad a sokaság. A francia impresszionisták megasikeres tárlata szerinte arról szólt, hogy a magyar látogatók mit gondolnak saját magukról, mint műélvezőről, ezért munkái inkább ahhoz az érdeklődőhöz szólnak, aki véletlenül, puszta kíváncsiságból, vagy szakmai alázatból ráfecsérel annyi energiát, hogy végigjárja a neki címzett ösvényt.

Durvul a kampánysajtó, az Index például szemérmetlenül nyúlja ötnapos híradásunkat a szegedi Kétfarkú Kutya Pártról. Sebaj, hadd válogassanak az asztalunkról lehullott morzsákból, majd a vacsora végén megtöröljük bennük pecsenyezsíros kezeinket. Magyarország legéletképesebb harmadik utas pártjának vezető politikusa exklúzív email interjút adott a Kultplaynek. A Kutya "egy génkutató intézet hátsó kijáratánál terpeszkedő szemétdombon született egy háromfejű kakas mellett, majd éveken át táblákról figyelte, hogy mire lenne szükségük a szegedieknek." Ellenfelei kivétel nélkül "lopnak, csalnak, hazudnak", parlamentbe jutásuk esetén pedig "az abszurd irodalom, a keleti filozófia és a patafizika képviselőivel" tudnának választási együttműködést elképzelni.

„A hatvanas években az Island Records elhatározta, hogy felhasználja a raszta vallást Bob Marley marketingjének erősítésére. Annyira bejött a dolog, hogy a két külön fogalom ma már szinonima értékű sok ember fejében. Tisztán emlékszem az 1974 előtti évekre, amikor a raszta vallás és a reggae két teljesen különálló dolog volt, semmi közük sem volt egymáshoz. Abban az időben a hippikultúra erős hatást gyakorolt a zeneiparra. Amerikában a „proud to be black” és a „back to nature” mozgalmak hihetetlenül népszerűvé váltak, Bob pedig eléggé belement ebbe a raszta dologba. Nézd meg a dreadlock-al rohangáló európai fiatalokat, szerintem nem igazán értik, hogy miről is szól ez az egész.” A világ legismertebb dub-reggae producere, az Őrült Tudós az intro fesztivál keretein belül rendezett budapesti partija után egy kényelmes nyolcadik kerületi szállodában adott belassult interjút a Kultplaynek.