Vitára buzdítani okos és jó dolog. Vitatkozni tanulni kell, hát még a magyarnak. Az Index most példát mutat vitatkozáskultúrából. Vagy nem.

A piros sarokban Tóta "csináljunk valami hasznosabbat" Árpi, a kék sarokban Bede "locsoljuk a fikát vödörszám" Márton. A téma - ahogy az egyetemi kísérleteknél is lenni szokott - példa jellegű: nem igazi témáról vitatkoznak még, az majd félév végén következik, nagyon reméljük. Bemegítésképpen az Index stílusáról folyik a véleményütköztetés (lásd: "ha a fizikaterem térfogatát elosztjuk hárommal..."): vajon jó dolog-e fikázni, vagy nem.

Tóta és Bede mint két tógába csavart római szenátor érvelnek saját álláspontjuk mellett kimondottan üdítő modorban. A szívmelengető jelenség mögött vélhetően tudatos jobbító szándék húzódik, a vitapartnerek nyilván előre megbeszélték a témát, ahogy Joshi Barat-nál a bunyót szokták. Most a tenyerüket dörzsölik, miközben azt sasolják, hogyan reagál a közvélemény egy értelmes diskurzus láttán, ami ráadásul nem valami rettenetes irodalmi folyóiratban zajlik értelmetlen baromságokról, hanem egy sokakat érdeklő és megosztó, könnyen értelmezhető kérdésről egy népszerű mainstream médiumon.

Persze lehet, hogy naívak vagyunk meg túl okosak, és valójában arról van szó, hogy az Indexnél féltékenységi rohamot kapott véleményformáló publicisták estek egymásnak tíz körömmel, a hiszti pedig ráadásul a nyilvánosság előtt zajlik, a szerkesztőségi vécé helyett. De ezt nem akarjuk gondolni, ez a közelgő összeomlás első nyilvános jele volna. Inkább képzelünk tógát Tótára mint Bede vérétől pettyes műkörmöket.

Az igazság hamarosan kiderül, már ha lesz folytatás. Önnek mi a véleménye? Döntsük el osztrakiszmosszal! 

Nem lennénk őszinték, ha azt állítanánk, nem gondoltunk bele egy harmadik lehetőségbe is. Eszerint cinikus disznók vagyunk, amiért élvezettel vájkálunk saját spekulációink mocsarában, ahelyett, hogy elfogadnánk a helyzetet a maga spontaneitásában. A harmadik verzió szerint Tóta W. felnőtt, és tele lett a töke az Index-szel, meg az egymást túllicitáló egomán fikahuszárokkal, és ezt jól meg is írta blogja fennállásának évfordulója kapcsán, számvetésként. Hagyjuk a metaokoskodást, foglaljunk állást inkább!

Tóta posztja elég erős lett, ha minket kérdeznek, mi neki szurkolunk. Főként azért, mert a riposzt legizmosabb ellenérve súlyos félreértésen alapszik. Bede szerint a politikai korrektség ugyanis egyenlő a pártos seggnyalással, ami a magyar sajtóban valójában folyik. Szerinte harcolni kell minden olyan mondat ellen, amit nem idézőjelben szabad csak értelmezni, miközben az idézőjel expressis verbis cikinek számít.

A politikai korrektség ezzel szemben azt jelenti, hogy az ember ismeri a halkést és az angolvécét, viccből sem niggerezik, a magyar sajtóról pedig ilyesmit azért nem mernénk állítani. A magyar sajtó pártos, provinciális és seggnyaló és véletlenül sem PC - fikazuhany helyett kemény, oknyomozással és szembesítéssel kellene nevetségessé tenni. A fikázás vs. PC újságírás Amerikában érvényes szembenállás, amit a Vice és Rolling Stone magazinokon érlelődött Bede sajnos kérdés nélkül adoptál a hazai viszonyokra.

Teheti, hiszen az oknyomozáshoz valóban több idő és energia szükséges, amit idehaza nem fizet meg senki.

Ha igazán jóízűen, könnyezve szeretnénk nevetni egy fárasztó munkanap végén, akkor a Hírkereső linkpoolját nézegetjük. Kattintani gyakorlatilag nem érdemes, a címek olvasása tökéletesen elegendő ahhoz, hogy felhőtlen másodperceink legyenek indulás előtt.

A Hírkereső persze olyan, mint a szifonozás, az ember gyorsan megcsömörlik és valami tartalmasabbat keres inkább. Íme aktuális best of listánk az oldalon sorakozó címekből:

5. - Szenzáció! UFO-t találtak Mexikóban!

4. - Félpucéran pancsolt a rémmé plasztikázott sztár - Ijesztő fo...

3. - Apró trükk a bugyiban

2. - Felejtsük el a kenyeret, van jobb is

Első helyezettünk megérdemel egy korrekt hiperhivatkozást is. A szerző Zimányi István, az IT Business Online munkatársa:

1. - Megtelt a Föld!

Update: Sztahanov egy kommenttel tisztába tette a dolgokat, így már mindent értünk, kezdtünk kicsit aggódni pedig már nagyon készültünk a Pornolized címlapra. Persze Kisdubosnak is igaza van, vagy csak mi váltunk annyira apolitikussá, hogy már nem ugrik be azonnal az Öszödi Beszéd ha valaki leírja, hogy kibaszott, vagy elkúrtuk és történetesen május 26. van? A Fidesz székházban, meg az árpádsávos motoroskocsmákban biztosan nagy volt a vidámság, nekünk azonban eszünkbe sem jutott a jeles évforduló, tényleg. És ennek azért egy picit örülünk. ---

Igazán remekül szórakoztunk az Index napokon át, kis mennyiségben adagolt szülinapi tartalmain. Mondjuk a fingóversenyt nem értettük, a csúcs viszont a vállalati himnusz volt nyilván. Etele született rocksztár (ezt egyébként eddig is tudtuk).

Úgy tűnik azonban sajnos, hogy valamelyik címlapos szerkesztő szépen rajta maradhatott az ünnepi hangulaton, a ma esti nyitó oldal legalábbis erről árulkodik. Nem állítjuk mi, hogy könnyű lehet szabatos felcímeket adni, ha az ember egyszer megízlelte a skandináv stílusú halálmetál életérzést, de azért a hajtás után látható screenshotok elég furák szerintünk, a durvaságnak ugyanis ebben a formában semmilyen funkciója sincs. Természetesen ezek után már csak a pornolized címlap következhet.

Az elmúlt öt percben végig azon gondolkoztam, hogy foglalkozzak-e a Kultplayen a tízéves Indexel. Közben elkezdtem írni a poszot, mert Etele egy hatalmas fecskendővel, orvosi köpenyben áll a monitorom jobb sarkában és parancsolóan néz. Ha animált .gif lenne és nem egyszerű .png formátum, talán elmesélném a saját Index sztorimat is, csatlakozva azokhoz, akik valaha a portál szerkesztőségében dolgoztak és most, az évforduló kapcsán comingoutolnak a blogjukon.

Egy statikus őrült orvos azonban nem elég erős ahhoz, hogy anekdotázzak itt a Victor Hugo utcai irodaház második harmadik emeletéről, a Frankó humorportál építésében vállalt szerepemről, meg arról, hogyan történt az a bizonyos eset, amikor Lányi Zsolt szakadár kisgazda vezérrel egy válaszmányi naggyűlésen ölelkezve dülöngéltünk a transzparensekkel felszerelt, Torgyánváltó hangulatban tomboló sokadalomban. Legyen elég annyi, hogy kettőnk közül Lányi Zsolt dülöngélt és ölelt, én pedig a telefonomba kapaszkodtam, és negyedóránként jelentettem a szerkesztőségben szunyókáló rovatvezetőmnek az események alakulásáról. Micsoda idők voltak!

Sok év telt el azóta, az Index olyan lett mint egy régi osztálytárs, akivel ma már csak ritkán találkozunk. Már régóta olvasóként és nem szerkesztőként nézem a címlapot igaz, sem 2002-ben, sem manapság nem nagyon jutok beljebb. Egy pillantás az Indexre és megvan a napi Magyarország fless, ennyi elég is belőle.

A tízéves blog viszont különleges: az Index bő öt évvel a Hot magazin előtt találta fel a jelmezes celebfotózás műfaját, ráadásul bullshit-smink helyett igazán trippes karaktereket mutat a naponta frissülő sorozat. Érdekes, hogy a könyv - ami a képekből épült volna - végül sosem jelent meg. Így kellett történnie: a fotók a Végleges Elbulvárosodás előtti utolsó hónapokban készültek, igazi tökös, Vice magazinos stílusban. Az Index azonban - és most nem kezdünk bele, úgyis tudja mindenki, hogy mivé lett a magyar Vice helyett: kicsi piac, nyomorult közélet, bulvár, pénz, minőség, egyensúly, blablabla. A folytatást ismeri mindenki.

"Pécs mindig is a kultúra városa volt. Vannak egyetemeink, vannak fiataljaink, itt nem kell kultúrát csinálni, mer' itt van" - pécsi MSZP-s városatya a Szólás Szabadságának az Európai Kulturális Főváros projektről, melyen a narráció szerint "mintha átok ülne".

Linz, Európa Kulturális Fővárosa 2009.

Update a frenetikus kommentviharban Szilynél (alig látunk a nevetéstől):

Szívmelengető posztot írt tegnap Szily Laci (tőle lopott fordulattal élve) a magyar újságírás John Grogan-je. A Pirate Bay per hazai sajtóvisszhangjáról van szó, ami szokás szerint némi késéssel, viszont annál viccesebb formában materializálódott az interneten. Naná, hogy ismét Jeszenszky Zsolt a főszereplő, aki szokásához híven helybe szaladt a pofonért, amit atyai szigorral prompt le is kent magának, ha már. Eltűnése szerkesztőségi álláspontunk szerint épp úgy evolúciós kérdés, mint a filecsere.

De vajon miért hozza le az Index rendszeresen ennek a szerencsétlen idiótának a lopott publicisztikáit? Nos, szerintünk ez is jól van így: egy Jeszenszky cikkre három-négy belső blogos reakció jut, a portál munkatársai leplezetlenül és jó ízzel röhögnek az Index szerzői jogi kérdésekben rendszeresen publikáló vendégmunkatársán, aki (számos egyéb vérciki szerepvállalása mellett) történetesen a hazai copyright ügy felkent és lánglelkű őrzője. Nincs másik magyar médium, ahol ilyesmi belefér, ezért vagyunk hellyel-közzel továbbra is olvasók.       

Nemrég Szily adott hírt blogján egy bájos indexes levélváltásról, melyben a főszerkesztő, UP méltatlankodik utolérhetetlen stílusérzékkel a portál egyik munkatársának taggeléssel kapcsolatos magánakciója miatt, anyukám Freemail accountjának karbantartása közben a kilépő oldalon pedig most látom, hogy az Origo is a címkék bevezetésével újít.

Tadadamm! Címkézve lesznek mostantól a portál cikkek, ráadásul a két legnagyobb magyar hírsite csaknem egyszerre vezeti be a szerkesztési technológiát. Morfondírozzunk egy kicsit: miért is lesz jobb nekünk, olvasóknak, ha a portálcikkek alatt webkettes featúra csillog?

Amikor még nem voltak blogok, az emberek akkor is játszottak médiásat - igaz a disztribúció kissé nehézkes volt és szigorúan egy szűk kapcsolati hálón belül működehetett. A gyerekek anyuéknak írtak Hírmondót a homokozóból, a bölcsész szakosok pedig mindenféle fanzine-t és fénymásolt egotrippet szórtak az aulában. Elég szánalmas időszak volt mondjuk, főleg, ha belegondolunk, hogy ma mindenki ingyen hozzáférést készíthet magának a napi 100 millió+ látogatót vonzó YouTube-on. Közhely ez már, de azért csak gondoljunk bele. 

A fanzine szerencsére mégsem tűnt el, ami elsősorban a grafikai megoldások, tipográfiai szárnypróbálgatások és szociálpszichológia órán rajzolt logókezdemények miatt szerencsés, a lánglélekből fakadt megmondások és pornónovellák átköltöztek az internetre, és sosem látott módon burjánoznak. A szakkoli legügyesebb kezű tagjai által készített újságtervek, rajzok és illusztrációk azonban nyomtalanul elvesztek volna a sablondizájnokat kínáló blogmotorok korában, ezért a műfaj egyszerűen átmentette magát a képzőművészet világába. 

A Szigeti Árpád szerkesztette, fénymásolt Reflex magazin például kizárólag képekből áll, ráadásul magáévá tette a huszonegyedik század elejének uralkodó művészeti trendjét és nemzetközi kollaborációban készül. 14 magyar és 5 külföldi grafikus dolgozott a tematikus első szám tartalmának elkészítésén, a téma a zene volt. Az összesen 120 páldányban készüt, negyven oldalas kiadványt természetesen személyesen a projekt atyjától lehet megrendelni, 500 Huf ellenében (bónusz kitűzővel), emailben. A borítók egyedi, színes grafikával készültek, nincs két ugyanolyan!       

Alaposan felbolygatta a hazai blogoszférát a Blog.hu-nál év végén bevezetett új hirdetési modell, melyről korábban megírtuk különbejáratú véleményünket. Szerintünk a megoldás alapvetően arra szolgál, hogy az Index blogokon pörgesse ki bannereinek egy részét, miközben hosszú időre, fillérekre beárazza őket. Arra is kíváncsiak voltunk, tapasztalat hiányában azonban csak találgatni tudtunk (meg is kaptuk Sztahanovtól, hogy nem értünk az internethez, ami egyébként igaz is) szóval, hogy hogyan boldogulnak majd a 50-50 megoldást választó Kétpúpú tevék saját kézben maradt felületeikkel, vagyis mit szólnak majd a potenciális hirdetők ezekhez a fél-blogokhoz, ahol az Indexes 50% egy sajátos, érinthetetlen portfólió része.

Azt gondoltuk, a potenciális hirdető első kérdése az ilyen blogok felé a következő: "Mennyit fizet saját feléért az Index?"- és bár az egyedi megállapodások tekintetében ez egyáltalán nem releváns, mégis az egyes blogokra jutó Indexes bannerfillérek erősen megkérdőjelezhetik a blogger magánakcióinak anyagi sikerét. Az első szakmai reakciók mostanra értek be, a Kreatív.hu összeállítást készített arról, hol tart most a modell, mennyire mondható sikeresnek. Pénzről sajnos egyetlen szó sem esik az anyagban, pedig kíváncsiak lennénk arra, konkrétan mekkora bevételre számíthat egy-egy Kétpúpú blog mondjuk havonta.

"Péli Árpád, az Evo Media ügyvezetője szerint is problematikus egy hirdetési felületet két irányból értékesíteni, ami egy olyan konfliktushelyzetet eredményez, amelyből egyik értékesítő fél sem jön ki jól, leértékelődhet a szóban forgó felület ára. Véleménye szerint azért sem lenne könnyű a sales house-ok munkája a Blog.hu-s oldalakkal, mert még ha sikerülne is megtalálni a speciális tartalomhoz tartozó bátor hirdetőt, a blog.hu felületei rugalmatlanok azzal a két bannerrel, amit az oldalon elhelyeztek"

Érdekes fejlemény az is, hogy a kiemelt blogoknak nyitott "Sült galamb" halmaz egyelőre üres, Zieglerék állítólag "február folyamán jutnak majd el olyan szakaszba, hogy egyéni megállapodásokat tudjanak kötni a Blog.hu csapata által kiválasztott bloggerekkel." Ami biztos: mióta a modell létezik, több ügynökség képviselőjétől hallottuk már hogy a blog.hu-s blogokat nem lehet megközelíteni - bármit is jelentsen ez (hiszen mi nem értünk az internethez).

Update: Anita árulkodó kommentje posztunkhoz a Turulmeme-en:

"lassan már március is véget ér, és a szakítóst senki sem kereste, kivéve a hirdetőket, akiket pont emiatt kellett lepattintani"

2007-ben írtuk: "A mobiltömegek kezébe került médiahatalom mindenesetre itthon a múmiákat táplálja műanyag csövekkel, és viszont. A portálokhoz kapcsolódó blogszolgáltatók, és blognetwork-ök talán egyszer megélnek majd a köldökzsinór nélkül is"

Nos, ahogy arra számítani lehetett, a Blogter próbálta meg elsőként, sőt: az idei Web2 Szümphóziumon elhangzott Index-Origo-Sanoma válságkvaterkázás kapcsán máris keményen támadja a nagyokat. Korporációs arrogancia, pozícióerősítő nyílt levél, majd újabb magenta arrogancia a kis magyar online szócsatában. Olvassa el HH-nál a szaftos részleteket!

Lakásfelújítás közben az ember óhatatlanul eljut bizonyos külvárosi kerületekbe - olyan helyekre, ahová önként sosem merészkedne. Mondjuk azonnal kell egy 3,5 milliméteres bútorhátlap akár hulladék anyagból, mert a páraelszívó beszorult két konyhaszekrény közé ezért éppen ennyivel kell megnövelni a távolságot, hogy minden passzentos legyen. Na, az egyik ilyen kvázi tüzép telepes kiruccanásunk alkalmával lettünk figyelmesek arra, hogy az SZDSZ új plakátkampányával újra kinyújtja enyves kezét a drogosok felé. "Létezik Magyarországon 200001 szavazó, aki még hisz nekünk?" Nem? Akkor mondjuk együtt hangosan: Spangli! Bicikliút! Melegházasság! - azután bízzunk abban, hogy varázsigeként működnek ezek a szavak, elvégre a Jobbiknak is bejött a cigánybűnözés.

Szerencse, hogy a hazai közéletben - rendes szappanoperához méltón - szinte azonnal érkezik reakció a legtöbb állításra. A Hegel-i dialektika jegyében tegnap minden idők legokosabb sajtóközleményét adta ki kedvenc civil szervezetünk, a Kendermag egyesület. Végre! Már nem nagyon tetszett, hogy közös ügyünk előremozdítása érdekében néhány kendermagos épp olyan karótnyelt stílusban fogalmaz, mintha valamelyik pártszékház sajtóosztályán dolgozna. Az abszurd humor műfaji szempontból tökéletes választás, mi is nagy örömmel tesszük közzé a teljes szöveget a hajtás után, valamint külön ugrópontot helyezünk el az utóbbi hónapok leglátványosabb legalizáció párti oldalára is, ahol egy holland professzor viccesen elmosódott szellemalakként jelenik meg és teszi világossá a helyi modell értékeit. 9:20 elmúlt, tegyük a dolgunkat, Magyarország!

Vajon mennyivel jobb egy váratlanul tarkóncsapó szóviccnél a következő címadási eljárás? Mi ugyanazt a hirtelen fájdalmat éreztük akkor is, amikor tudatosan felfogtuk: ezt a címet adta az Index annak a cikknek, amiből kiderül, hogy Al Pacino Heródes király szerepét játssza el egy készülő filmben.

A szóviccekről egyébként Galla Miklós John Cleese-zel készített 1997-es interjújában olvashatunk. A világ legjobb humoristája szerint: "a humor három alapszabálya - egy: szóvicc tilos, kettő: szóvicc egyáltalán nem lehet, három: szóvicc semmilyen körülmények között nem lehet."

Update2: Gyorsan jönnek a kommentek és az emailek, köszöjük szépen! Az alábbi idézetet hadd illusztráljuk egy felvétellel, amit az Omkamra tagjai küldtek nekünk. A videón Bárány Attila, a DJ szövetség korábbi alelnöke mutat példát a fiatalok neveléséből. (Számos ilyen videót és linket kaptunk egyébként. Akit érdekel a magyar éjszakai élet legalja testközelből, az ugorjon fejest a sűrűbe maga. Több ilyet nem posztolunk vagy linkelünk, ezzel a videóval azért teszünk kivételt, mert frappánsan reagál a DJ vizsga pártolóinak morális felvetéseire).

Update: Jeszenszky a Quart.hu-n:

"De hozzáteszem, az a blogoszféra és általában az a közeg, amely felbolydult, és amely a leginkább anyázott, a lehető legnagyobb szolgálatot tette az ügyünknek, úgyhogy nemhogy nem bosszúval, hanem köszönettel tartozom nekik. Soha nem jutottunk volna ekkora nyilvánossághoz, ha nincs ez a nagy "cirkusz". Minden egyes ellenző-anyázó hozzászólás ráadásul külön jó szolgálatot is tett: általuk tökéletes, önmagáért beszélő bizonyítékaink vannak arra, hogy miért nem szabad az ilyen primitív, intoleráns, alpári módon megnyilvánulók (akik közül sokan dj-nek mondják magukat) számára lehetővé tenni, hogy mások befolyásolására alkalmas feladatkörben, nagy nyilvánosság előtt tevékenykedjenek - akár dj-ként."

Az utóbbi napokban többször frissítettük a szombati klubrazziákról írt posztunkat. Időközben szakértői válaszokat is kaptunk megmaradt kérdéseinkre, a következőkben összefoglaljuk, miért is gondoljuk rendkívül aggályosnak a helyek ellen szervezett hatósági attakot.

Lássuk először, hogy pontosan mi történt múlt szombaton a Mono klubban. A VPOP és az Apeh ellenőrei meglátogatták a helyet, és ellenőrizték előbb a bár jogszerű működését, majd zseblámpákkal villogtatva a DJ tudtára adták, dolguk volna vele is. A pultban Detective Kelly játszott éppen, a fináncok leállíttatták vele a zenét. Ezután kipakoltatták a pultot, majd megállapították, hogy a DJ nem tudja igazolni a MAHASZ éves átalánydíjának befizetését emellett 60 CD tartalmával sem tudott elszámolni. A Büntetés összegét 240 ezer forintban állapította meg a hatóság.

"A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 35. § (1) bekezdés első mondata szerint természetes személy magáncélra a művekről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. A Szjt. 38. § (2) bekezdése értelmében jövedelemfokozás célját szolgálja a felhasználás, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely) vevőkörét vagy látogatottságát növelje, vagy pedig, ha az üzlethelyiséget látogató vendégek vagy más fogyasztók szórakoztatását szolgálja" Természetesen senki sem gondolja, hogy az internetről filecserélők segítségével letöltött zenék, vagy akár a jogtiszta lemezek szabadon játszhatók bármilyen klubban. Ez nyilvánvalóan törényellenes. Csakhogy.

Kinek fütyül?

Ahogy korábbi posztunkban utaltunk rá, a MAHASZ egyesületként még rendőri erő jelenlétében sem turkálhat a DJ-k lemeztáskájában, utasítási jogköre a vám- és az adóhatóság felé pedig egyáltalán nincs (még szép). Az írott CD-k és winchesterek után a felhasználó egyszer már fizetett. Az üres CD-ken hologramos matrica van, az iPodok árából pedig több mint 10% az Artisjushoz kerül. Ezeket az összegeket éppen azért fizetik meg a júzerek, mert így legalizálják a hordozókon rögzített tartalmakat. A hatályos szabályok szerint azonban a nyilvános lejátszás után fizetett díjak csak a gyári kiadványok nyilvános lejátszását kompenzálják, s nem tartalmazzák az írott CD-kről és winchesterekről szóló dalok jogíjait. Erre, az egyébként sokak által kritizált, de jogi értelemben jelenleg érvényes értelmezésre hivatkozik a MAHASZ, ezt a pénz szeretné beszedni, úgy tűnik, hogy teljesen legálisan.

Amikor hét elején levelet kaptunk a titokzatos Publius Hungaricus-tól, először azt hittük, a lézerkard mérnöki rajza lesz benne csatolmányként. Aztán kiderült, hogy csak az episode 3 közeli megjelenéséről értesített a szerző, aki legutóbbi, szavazásos felmérésünk alapján Önök szerint Tóta W. Árpád, Bruce Wayne, vagy a Szcientológus Egyház (esetleg Nobilis Kristóf - a szerk.) Anyways, vártuk a cikket természetesen, kíváncsiak voltunk, lesz-e benne 12 pont, titkos bankszámlaszám PIN kóddal, 24 órás ultimátum a politikai elitnek, vagy valami hasonló. Csalódnunk kellett: a harmadik részben még annyi sincs, hogy legalább egy picit lelkesebben fizessünk a BKV jegyért a trafikban.

Publius legutóbb azt javasolta: amúgy néven Titkos Társaságokat kell alapítanunk, melyek semmibe veszik és elutasítják a magyar mutyikultúrát és a féltudású posztkomcsi elit lopás alapú értékrendszerét. Olyan társakat kell toboroznunk, akik az egyéni meggazdagodás vágya helyett, közösségként szeretnének érvényesülni, közösségi javak előállításából. Fine. Imádnánk egy ilyen országban élni (a Kultplayre például bárki írhat, várjuk a posztokat). Az Indexen ma megjelent cikkben azonban hiába kerestük, még említés szintjén sem találkoztunk az amúggyal. PH szerint a válság majd elintézi a nyolcvanas évek világát mentő elitet, hogy helyüket egy kompromisszum foglalja el. Mint írja új párt, vagy erő megjelenésére nem számíthatunk ugyanis. 

2009-ben olyan világ lesz Magyarországon, hogy Dante pokla wellness központ ahhoz képest. Százezrével követelik majd a változást az állásukat elveszítő tömegek, és elsodorják végre az elitet. PH csak azt hagyja figyelmen kívül, hogy az ilyen változások nyomán nem ingyen wi-fi, bicikliutak és szélerőművek épülnek, hanem a legaljasabb indulatok és a formátlan gyűlölet nyer teret - ősi magyar szokás szerint. Hiába "vagyunk többen és tudunk többet, mint 1989-ben", hiába "akarjuk jobban", a választójog sajnos nem végzettséghez kötött intézmény Magyarországon.

Egyetlen reményünk az internet.

Note: Magyar diák magyar padtársat akar