Update: "Köztudott, hogy egy sikertörténet végéhez ért a rendőrség" - kezdte a romák elleni támadások feltételezett elkövetőinek elfogásáról tartott sajtótájékoztatóját Házi István vezérőrnagy" - áll az Index cikkében.

Sikertörténet? Hat halottal? OMFG, és ez a rendőr holnap is dolgozni fog?

---

Amikor olvastuk, hogy elfogták az országot rettegésben tartó romagyilkosság-sorozat feltételezett elkövetőit, és már a letartóztatásnál nyilvánvalóvá vált, hogy elvetemült neonáci vadállatokról van szó, akkor arra gondoltunk, most megállhat a nácizmus felé menetelő magyar társadalom, mert:

- kiderült, hogy rasszista indíttatásból követték el a gyilkosságokat

- így elkussolhatnak azok, akik szerint "csak a romák ölik egymást" 

- sőt: sokan lehetnek, akik elborzadnak és önvizsgálatot tartanak látva, hova vezet a szaloncigányozásból indult, majd egyre hevesebb gyűlöletkeltésbe, gárdába és jobbikba torkollott rasszizmus, fideszes politikai támogatással, emeszpés hisztériakampánnyal együtt.

Még lehet, hogy így lesz, csak hétfő reggel van. Még senki sem állít semmit, csak vélelmez és gyanúsít. Vihar előtti csend: használjuk ki a pillanatot, legyünk naív bárdok és énekeljük meg a magyar társadalom Nagy Lelkiismereti Válságát, a sorozatgyilkosság tetteseinek elfogása után következő Nemzeti Szembenézést, amikortól Magyarországon kiközösítik a rasszistákat, iskoláztatják, befogadják a roma gyerekeket, kiemelik és gondozzák a tehetségeket, hogy húsz év múlva nyoma se legyen ebben az országban a nemzeti hisztériának, kirekesztésnek és náci gyűlöletnek.

Oké, ennyi volt. Most nézzük a tényeket: nem lesz itt semmilyen szembenézés, összefogás, vagy lelkifurdalás. A hétvégi, szentendrei náci happening sikere arról tanúskodik, hogy a gyilkosok kézrekerítése nem rengeti meg a magyar nemzet fundamentumát, a hatóságok legfeljebb a túlburjánzó vadhajtásokat nyesegetik le (a többségi demokrácia védelmében) a futógyomként növekvő nácizmusról, így erősítve a törzset.

A heti hírek között fontosabb lesz, hogy a hibbant Fico miket szólt be Sólyomnak, miközben természetesen figyelmen kívül hagyják majd a tényt, hogy Ficót a sors küldte nekünk, hogy tanuljunk a példájából, hogyan lehet akár az Euro övezet tagjaként is egy másik EU országgal szemben nemzetiségi gyűlöletet szítani és ezzel kigolyózni magát az összes olyan európai klubból, ahol nem az asztal alatt kunyeráló kutyákba törlik disznózsíros kezüket a vendégek.

Volt egy fotó az Index cikkében, ami Sólyom Lászlót ábrázolta a két Komárom között húzódó Duna hídon, cipőorrával az államhatár csíkján, vele szemben a túloldalon a révkomáromi polgármester asszonnyal. Farkasszemet néznek, Sólyom sírásra görbülő szájjal, a polgármester asszony hivatalos-szomorúan, mint aki épp lakáshitel-beadványt utasít vissza, mert a kérvényező j-vel írta benne, hogy konstrukció. Ha legközelebb újra kiadják Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című tanulmánykötetét, ezt a fotót kell tenni címlapra. 

Szóval szembenézés: nem nagyon lehet feldolgozni ami történt, de talán ez az utolsó alkalom arra, hogy azok, akik legalább kettőig képesek elszámolni a nemzetinek csúfolt zombiseregben, azt mondják, most volt elég. Mert ha ezt benyeljük, nincs több határ.

Hogy zúg megint, hogy "nemzet!" és "magyar!"
és mennyire megint csupán - zsivaj,
árverések hang-dühével tele,
mennyire csak a nagy száj ereje
s a még nagyobbé! mely épp így - kiáltva -
árulja el, hogy szóra egyre gyáva. - Illyés Gyula

"Erdély peremén vagyunk... márpedig Erdély nem Anglia" - Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei

"Az európai vezetők számára nem lesz könnyű feladat eladni Berlinben, Bradfordban és Bordeaux-ban az immár mitikus figurává vált, mindenki más elől állásokat elhalászó lengyel vízvezeték-szerelő kihúzását a bajból, különös tekintettel arra, hogy az idegengyűlölő jobboldal máris torkaszakadtából ordít" - írja mai cikkében az Index az Economist nyomán. Nem értünk a gazdasághoz, mégis: az utóbbi hetekben napvilágot látott elemzéseket olvasva egyre világosabbá válik, hogy nemcsak idehaza lettek elkúrva a dolgok, regionális szinten sem teljesítünk valami fényesen, különös tekintettel a Financial Times szerint is teljesíthetetlen és rég elavult Euró-csatlakozási követelményekre és azok nemzetgazdasági vonzataira.

Nyugat-Európának kell megmentenie Kelet-Európát, ez ráadásul nem jelenti azt, hogy nyáron már Ajróval fizethetünk a tejfölös-sajtos lángosért. A túl gyors bevezetés ugyanis komolyan meggyengítené az egységes európai pénzt - áll az elemzésben - legfeljebb néhány jelentéktelen posztszovjet szatelit államban jelenthet a válságra megoldást a helyi valuta eltörlése. A nyugati szélsőjobb szemében nyilván mi vagyunk Európa magyarbűnözői, pedig.

Szűz piacnak jók voltunk, az osztrák GDP 68 százalékát (máshol 80-at is olvastunk) teszik ki a keletre telepített bankbizniszek, az itteni ember ugyanis gondolkodás nélkül fogyaszt, ahogy a nemrég szabadult elítéltek szoktak a kocsmában, meg a kupiban. Mondják, minden magyar ember egy kategóriával nagyobb kocsit vezet, mint amilyet megengedhet magának. Nálunk hitelből van a házimozi, a plazmatévé, a nyaralás, sőt: a Sziget fesztivál és a szülinapi ajándék is. A magyarok szorgos indiánként vedelik a tüzes vizet '90 óta, miközben észre sem veszik, hogy lassan a napi csomag amerikai cigaretta is hitelből válik füstté. Mindebből a nyugati bankok és hitelintézetek gazdagodtak busásan, hát most ideje kivenni a részüket a konszolidációból. Ha lehet, még azelőtt, hogy megalakulna a nemzetiszocialista Magyarország.   

Doranskynál találtunk egy tanulságos évvégi posztot, melyben a Blogter kisfőnöke megnevezi azt az öt (magyar szak)embert, akikkel szívesen költene el egy munkaebédet az új évben. With all the respect Doransky, elég uncsi ebédek lesznek ezek! Nekünk is van hasonló listánk fejben, posztoljuk is gyorsan. Remek az ötlet, köszönjük!

1. Susan Crawford - Amerika egyik legismertebb internetjogásza, blogger és egyetemi tanár. Copyright ügyben faggatnánk, talán ő már látja a fényt.

2. Johannes Grenzfürthner - osztrák színész, író, netdemokrácia aktivista, performer és nemzetközi geek partibohóc. Bécsben társaival tető alá hozott egy itthon elképzelhetetlen horizontális forráselosztó terndszert a digitális művészeti szcénában. Beszélgettünk vele pár éve, most azt kérdeznénk, mi történt azóta?

3. Palotai&Cadik - Konyhaparti podcast mixet és interjút kérnénk tőlük, legfontosabb kérdésünk az lenne: hová lett az egykor Londonban, Párizsban is ismert Budapest Sound?

4. Jeremyville - Ünnepelt street art művész. Nem unja már baromira, amit csinál? - kérdeznénk a tök egyforma szőrmóklények atyjától.

5. Esti mese Dr. Kolláth György alkotámányjogásszal. Audio podcast sorozat természetesen, arra kérnénk kedvenc hazai közéleti személyiségünket, olvasson fel népmeséket (vagy bármit, amihez kedve van)!

"A rajtaütés akkor kezdődött, amikor a gyújtópalackok zajára felébredtek az egyik házban tartózkodó családtagok, a három felnőtt és egy gyermek megpróbált kijutni a lakásból, és villanyt gyújtottak. A helyiek tájékoztatása szerint a támadók közvetlenül a ház elől lőttek be az ablakon sörétes puskával. Ezt támasztja alá, hogy a lövedékek nem szóródtak az egész szobában"

"Nem szólhatott többet, a két vadember ráhajtott, és egy perc alatt agyonra verték. Ott feküdt a juhász a földön s még akkor is vágtak egyet-egyet rajta. A kisfiú ott volt mellettük, s csak nézett. Olyan hirtelen esett a dolog, hogy meg se moccanhatott.

- Vedd le az apád szíját - mondta neki a veres ember.

A fiú állott.

- Veszed le rögtön?

A gyerek halálsápadtan és az embereket szemmel tartva, odament az apjához, s annak a derekáról leoldotta a szíjat.

- Add ide.

A gyerek a szíjat felemelte, és nézte, hogy melyiknek adja oda. Csak nézett, s nem vette észre, hogy az egyik bot a levegőbe emelkedett és fején érte. Olyan sújtást kapott, hogy abba a percbe leesett s kiadta a lelkét.

A négy kutya, mintha nem értette-volna a dolgot, csak most jött észbe. A két komondor nekiesett a másik kettőnek, s torkon kapta egymást és hempergett. Vérben és nyíva, ordítva.

A puli meg ráugrott a veres juhászra s a lábába harapott. Az a botjával verte s rúgta, míg agyon nem csaphatta.

A négy komondort látni se lehetett a sötétben. Azok kikészítették egymást.

A két ember állva, botra támaszkodva várta el, míg a kutyáik végeztek, s mikor azok véresen és sebeiket nyalogatva a közelbe jöttek, akkor azt mondta a veres juhász:

- Kaparjatok."

Nem lesz több poszt az olimpiáról, ígérjük. Ezt az egyet is csak azért merjük közzétenni, mert a vihar előtti csend óráit éljük. Pár nap és kizárólag Peking szerepel majd a híradásokban, ahol sportolók cicanadrágban ugrándoznak, meg versenyt úsznak a nemzetállamok közötti nemes versengés jegyében. Bah! Kísért a huszadik század. Ön kinek drukkol? Mi természetesen a magyaroknak, hisz mi is magyarok vagyunk. Reméljük, sok aranyat hoznak haza fiaink-lányaink.

Oké, mielőtt infarktust kap itten nekünk a megbotránkozástól, meg nekiáll méltatlankodni a Twitteren, hogy mit írtunk le megint, rátérünk a tárgyra mint Kaplár F. József 2002-ben a szöuli vébédöntő közvetítése közben, amikor a neves riporter olyan svunggal és annyiszor lépett a tettek mezejére, hogy félidőben már konkrétan nem volt képes a kamerába fókuszálni, alig forgott a nyelve, a mellette ülő Puhl Sándor pedig hangosan kuncogott rajta.

Szóval. Két okból érdekel bennünket az olimpia: az egyik, hogy sokat nevetünk majd a temérdek hordalék láttán, amit a három hetes megarendezvény a felszínre dob. Olyat, mint ez a Hong Kong-i projekt például, egy komplett LEGO Olimpiai Park. 300 000 kocka, 4500 figura, lenyűgöző munka! Aztán ott vannak az épületek, amiket látni kell: a Madárfészek stadion, meg a Water Cube uszoda, ezek miatt leülünk majd a tévé elé, mint régen, amikor Chrudinák Alajos megmutatta a családnak, hogyan élnek és dolgoznak az elvtársak a Közel-Keleten. Ráadásul a megnyitót idén nem Vitray "a hétszázát neki" Tamás közvetíti (legalábbis úgy tudjuk, nem vitték ki Pekingbe az öreget), szóval tényleg lehet, hogy megnézzük az ünnepséget. Aztán kényelmesen hátradőlünk, vagy elmegyünk kirándulni, esetleg főzünk halászlevet bográcsban, sokat alszunk és élvezzük a tizenhat nap csendet, amikor végre valóban nem történik majd semmi, de semmi érdekes.

"Amikor a nácik a kommunistákért jöttek, hallgattam, mert nem voltam kommunista.
Amikor a szociáldemokratákat zárták be, nem szóltam, mert nem voltam szociáldemokrata sem.
Amikor a szakszervezetiseket vitték, hallgattam, mert nem voltam tagja a szakszervezeteknek.
Amikor a zsidókat szedték össze csendben maradtam, mert nem voltam zsidó.
Aztán amikor értem jöttek, már senki sem maradt, aki szót emelt volna értem"

(Martin Niemöller)

Szerencsére nem tartózkodtunk itthon múlt hétvégén, amikor a melegfelvonulással végképp elszabadult a pokol, és megőrült ez a kurva ország. Azóta is csak kapkodjuk a fejünket: "Magyar Charta" alakul, Pácin község nyilvánvalóan súlyosan elmeháborodott polgármestere nácikat masíroztat a cigánysoron, A Kossuth rádióban elhangzott interjú szerint a "homoszexualitás undorító, mint az ágybavizelés", a hetilapok náci őrjöngésről írnak, a kibaszott méltóságok helytelenítik a történteket.

Jó estét, Magyarország! Hosszú lesz az éjjel, ideje bedeszkázni az ablakokat és megtölteni a kurva shotgunt.