Lenyűgöző tervet készített még nyáron a Szeretem Budapestet Mozgalom városszépítő pályázatára Kukorelli Péter és Orlai Balázs formatervező művészek. A szánalmas budapesti kerékpárúthálózat korszerűsítésére készített anyagot a két reformer most teljes egészében posztolta az Alleycatre.

Korábban posztoltunk a kambodzsai Kalasnyikov-szobrokról, melyeket a lakosságtól összegyűjtött fegyverekből készítenek helyi szobrászok. Olvasónk, salam, figyelemreméltó helyismeretről tanuskodó kiegészítést írt bejegyzésünkhöz arról, mekkora problémát jelent a távol-keleti országban a rengeteg magánkézben maradt fegyver.
A MotoArt - "A modern gentleman ajándékboltja" pénzt csinál, nem művészkedik. A katalógusból 700-15000 dolláros áron rendelhető bomba-asztalok zömmel második világháborús bombázók alkatrészeiből és fegyverzetéből készültek.
A termékleírás szerint kimondottan cool dolog "egy B52-es turbinájából készített bárpulton felszolgált italokkal várni vendégségbe érkező barátainkat."
Hát, szerintünk nem annyira.

Halloween critical mass ride volt tegnap New York-ban. Nem történt semmi különös, csak néhány kerékpárost tartóztattak le - adta hírül a GothamIst. Az idei, Budapesten tartott hasonló felvonulással összehasonlítva azért volna egynehány észrevételünk.
Tovább a folytatáshoz!

Amit Hegedűs 2 László csinál, azt hivatalosan úgy nevezik: assemblage. Nem hivatalosan viszont az installációk láttán kijelenthető: ájjdedurvabazz. H2 műveiben számunkra az a legérdekesebb, hogy igazából nem lehet fogást találni rajtuk. Nem tartoznak semmiféle skatulyába vagy irányzathoz, viszont akaratunk ellenére beszippantják az agyunkat saját furcsa, groteszk világukba, és igen nehéz szabadulni az alattomos, égett bakelit-szagú vizuális csapdából.

Ha mindenáron mappát akarnánk nyitni a képzőművésznek, azt mondhatnánk, hogy szubjektív megítélésünk szerint Hegedűs az FMK generáció tagja. Munkáinak hangulata és a ránk gyakorolt hatás furcsamód fémes utóíze az egykor neves műintézmény holdudvarához tartozó többi alkotónál is érezhető.

A kiállítást érdemes megnézni az ERNST múzeumban, November 23-ig.

Vannak ezek a vicces fiúk-lányok, akik rendkívül komolyan veszik magukat, és aktivistának is, és október 14-15-én is szerveznek egy konferenciát például RE:Aktivizmus címmel és szerintük a világ romlott és bűzhödik, mint egy nejlonzsákba csavart, forró vízbe mártott kínai macskatetem.

Ok, megegyezhetünk: nem a rasztafáriánus hittel kokettáló európai fiatalok profitálnak a globális mechanizmusokból, nem látják a piacok mozgásait, nincsenek tapogatóik a divattrendeket illetően, sőt, meglehetősen egyodalú és primitív módon üvöltenek mondjuk egy-egy WTO, vagy G találkozó idején az utcákon, közben persze jól is érzik magukat, gap year, meg minden. Szóval őket tessék kinevetni.

Miközben itthon lassan fény derül a Nagy Könyv fedőnevű pénzmosoda sötét titkaira, New Yorkban éppen hasonló megmozdulást szerveztek "Nagy Olvasás a Parkban" címmel.

A dolog érdekessége, hogy míg Magyarországon közpénzek illannak el kámforként egy ilyen rendezvénysorozat kapcsán (is), (nem beszélve a Geszti Péter és Réz András egészségkárosító vizuális hatásairól) addig a tengerentúlon más para van. A Gothamist szerint ugyanis a hosszantartó, súlyos betegség után elhalálozott, ám egykor jelentős és minden bizonnyal független fesztivál hamvain most gonosz korporációk fogtak össze, és nyúlták le sikeresen a projektet.

Apropó:

Többször észrevettük már: a New York-i grafik dizájn szcéna lenyűgöző. A termékek olyanok, mint egy Park Avenue-i lakás Woody Allennél, hangulatuk van, mint egy meghitt beszélgetésnek Salman Rushdie-val a Central Parkban, füstölő csokival a kézben. A gyökerek talán a legendás New Yorker magazinhoz nyúlnak vissza, mely sajtótermék a belbecs mellett elsősorban cover art-jairól világhíres, egy-egy klasszikus repro kb. 70-80e Huf ellenében kerülhet a falunkra.