"Fogyasztás és lakáskultúra Magyarországon a hetvenes években" címmel készített nagyszabású tanulmányt S. Nagy Katalin a kilencvenes évek elején. A szociológus munkatársaival sok ezer otthonban rögzítette a magyar családok lakberendezési szokásait, különös tekintettel a tévékészülékek elhelyezésére, díszítésére, a mindennapi életben betöltött szerepére, az eredmények alapján pedig mindenféle fontos következtetéseket vont le, helyezett dimenzióba.

"A korszakot, igen találóan, gulyáskommunizmusnak és frizsiderszocializmusnak nevezték – hiszen a hatvanas években, amikor a fő fogyasztási cikk az étel volt, csaknem mindenki jóllakhatott, míg a hetvenes években, melyre a lakberendezési tárgyak fogyasztása volt jellemző, csaknem mindenki vásárolhatott frizsidert, televíziót, és fölhalmozhatott dísztárgygyűjteményt. E termelői-fogyasztói mentalitás kialakulásának folyamatát számos szerző – köztük Juhász Pál, Manchin Róbert és Szelényi Iván – “szocialista polgárosodásnak” nevezi. A folyamat hátterében a második gazdaság felfutása áll, melynek köszönhetően megteremtődött annak lehetősége, hogy a korábban csak ipari vagy mezőgazdasági keresők – legálisan vagy feketén – részidős vállalkozókká váljanak."

Filmművészet alapú ismereteink a kubai mindennapokról kontextusba helyezés után érdekes, objektív élményelemekkel toldozhatók.